20. századi magyar egyháztörténet és módszertani javaslatok a levéltári források tükrében
2006. március 21. 19:00 Spannenberger Norbert
Forrásfeltárás és annak lehetőségei II.
Hogy azonban mennyire differenciált képet tud adni ez a forrástípus, azt két másik példával illusztrálom: Az 1939-es választások alkalmával Mohácson a kormánypárt színeiben Mischung Konrád ügyvéd, Volksbund területi vezető lépett fel, akinek az első forduló után egyedüli ellenfele Heck Antal nyilas politikus volt. A mohácsi katolikus elit a plébánossal karöltve ez alkalommal nem a kormánypárti jelöltet támogatta, mert ez nekik `egy pángermán` volt, hanem a `magyarérzelmű` nyilast. Hogy milyen mobilizációs ereje volt még ekkor is a politikai katolicizmusnak azt jól mutatja, hogy a nyilas jelölt nyerte meg a választásokat.
Hasonlóan árnyalt képet kaptam a babarci plébániakrónika lapjaiból, ahol a plébános feljegyzése szerint a Volksbund ifjúság valamennyi vallási kötelezettségének eleget tett, csak pángermán viselkedést tanúsított azzal, hogy német tanítási nyelvet óhajtott az iskolában. Ez viszont túl a `nemzetpolitikai` aspektuson az egyház társadalompolitikai funkcióját is alapjaiban érintette, hisz az oktatás volt az egyház egyik eszköze abban, hogy legalizálja és fenntartsa e domináns szerepét. E befolyás koordinátáit és határait azonban aprólékos és módszeres kutatásokkal fel kell tárni.
Természetesen maga a levéltári kutatás önmagában még nem nyit meg új horizontokat, s a dokumentumok harácsolása sam garantál új ismereteket. A levéltár nem egy olyan `építési terület`, ahol a múltat rétegenként lehet elhordani, míg végre felragyog az elrejtett történelem. Hisz a dokumentumok önmagukban még nem beszélnek, hanem a történész kezében válik forrássá, s kezd megszólalni. A `mit?` után tulajdonképpen a `hogyan?` és a `miért?` dominanciája kerül előtérbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
