Voksolás a szovjet fegyverek árnyékában – szabadok voltak-e az 1945-ös választások?
2015. december 8. 17:27
Kisajátított földosztás
Kiss Dávid a kommunista párt 1945-ös választások előtti felkészüléséről tartott előadásában kifejtette, hogy a kommunisták választások előtti prognózisukban meglehetősen optimisták voltak, az eredmények azonban javarészt ezt nem támasztották alá. A kommunisták fontosnak tartották a nők meggyőzését is, mivel érezték, hogy ebből a szempontból hátrányban vannak. A kampány során folyamatosan hangsúlyozták, hogy a hadifoglyok hazahozatalában kulcsszerepet játszanak, és a földosztást is igyekeztek saját eredményüknek feltüntetni. Amikor az 1945-ös októberi budapesti helyhatósági választásokon váratlanul a kisgazdapárt győzött, a kommunisták fokozták a kisgazdák ellen irányuló kampányukat, amely egyre inkább eldurvult.
A Veritas Intézet kutatója kifejtette, hogy az MKP taktikájának elsődleges eleme az SZDP-vel való együttműködés volt, és a budapesti helyhatósági választásokon közös listával is indultak. A taktika szempontjából emellett fontosnak bizonyult a szatelitszervezetek megszervezése is. Ebből a szempontból lényeges szerepet játszottak a szakszervezetek. Fontos csapásirány volt az agitáció megszervezése is, valamint az összeíró bizottságok kommunista többségének biztosítása is, de a kommunisták a pártok engedélyezésében is meghatározó szerepet játszottak. A röpcédulázás tekintetében az MKP hatalmas előnyt élvezett. A kommunista párt tehát már 1945-ben különböző eszközökkel – javarészt a megszállóknak köszönhetően tudta – rá tudta erőltetni az akaratát a többi politikai szereplőre, és számos olyan taktikai elem felbukkant már a párt politikájában, amely a későbbiekben is visszaköszönt.
Varga Zsuzsanna, az ELTE BTK docense az első világháborút követő földreformok számba vételét követően kifejtette, hogy 1945 után a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front minden pártja egyetértett abban, hogy földreformra szükség van, ennek részleteit tekintve azonban megosztottak voltak a pártok. Vidéken a kommunistáknak gyakorlatilag alig volt támogatottsága, ezért már a moszkvai emigrációban nagy figyelmet szenteltek annak, hogy felkészüljenek erre a kihívásra. A kommunisták első lépésként az ideiglenes nemzeti kormányban megszerezték a földművelési tárcát (Nagy Imre lett a miniszter), második lépésként pedig a Nemzeti Parasztpártot hívták segítségül: a párt már 1945 elején nyilvánosságra hozta földreformjavaslatát, amely nagyon sok pontos egyezést mutatott a kommunisták tervezetével, így ebben a tekintetben tulajdonképpen megelőzték a kisgazdapártot.
A történész elmondta, hogy sokáig kérdés volt, hogy mikor hajtják végre a földreformot. A dilemmát végül magyarországi SZEB vezetője, Vorosilov marsall döntötte el, aki 1945 márciusában katonai közölte, hogy a földosztást azonnal meg kell valósítani. A földreform az ország mezőgazdasági területeinek egyharmadát érintette, de ennek csak a 60 százalékát osztották ki, a további 40 százalék pedig az állam tulajdonában maradt. 3,2 millió hold földet átlagosan 5 kataszteri holdas földekre osztottak szét az igényjogosultak között, ennek köszönhetően pedig javarészt életképtelen birtokok jöttek létre, mintegy 300 ezer ember pedig ki is maradt – jogosultsága ellenére – a földosztásból. Varga Zsuzsanna hozzátette, hogy a kommunisták a nagyon gyorsan keresztülvitt földreformot igyekeztek a saját érdemüknek beállítani, ennek ellenére, mint az a nemzetgyűlési választások eredményéből látható, az erre irányuló – röplapok tömegével megtámasztott – erőfeszítéseiket nem koronázta siker. A földkérdés aztán a koalíciós tárgyalások során is szerepet játszott, és a kisgazdapárt ebben a tekintetben is meghátrálásra került.
Boross Péter zárszavában elmesélt egy történetet: máig emlékszik arra, ahogyan 1945-ben Kaposváron négy középkorú nő szörnyülködve beszélgetett arról, hogy egyik hölgyismerősük belépett a kommunista pártba. A volt miniszterelnök kifejtette, hogy a nemzet önértékelése 1990 után sem állt helyre, és ebben az ügyben még rengeteg tennivaló van. Mint elmondta, a nemzet lelkiállapotának helyreállítása tekintetében nagyon sok feladat hárul a tudomány képviselőire. Boross Péter felidézte, hogy gimnazistaként élte meg a választást. A budapesti választás előtt talán három nappal megjelent a Ludas Matyi száma, amelyben Rákosi és Szakasits szakította át a célszalagot egy lovon, a többiek pedig mögöttük loholtak. Néhány nappal később aztán jött a kisgazdák budapesti győzelme, amelyet a volt kormányfő „kamasz vihogással” fogadott.
Boross Péter hozzátette, hogy a földosztást teljesen elhibázottnak tartja, és ide vezeti vissza a magyar mezőgazdaság máig meglévő problémáit, de az újjáépítésről sincs olyan jó véleménye, mint az emberek többségének. Mindeközben 1945-ben a megfélemlítés eszközeként minden megyeszékhelyen működtek az internálótáborok, de a legfontosabb az, hogy ekkor indult meg az ország szellemi hanyatlása. Az „intellektuális elzüllésről” az egykori miniszterelnök úgy tartja, máig nem megoldott probléma. Úgy véli, az FKGP győzelmétől tehát semmi sem oldódott meg, sőt, talán Rákosiék megtorlása éppen ezért lett véresebb. Boross Péter végül elmondta, hogy „nálunk több felelősségre vonás volt, mint Németországban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
