Veszélyesnek tartotta az állambiztonság Cseh Tamás „indiánjait”
2024. január 22. 08:20 Múlt-kor
Cseh Tamás és Bereményi Géza neve szorosan egybefonódik a rendszerváltást megelőző évtizedek kultúrájával. Kettőjük munkássága, a szocialista rendszer sajátságaival kapcsolatos „hangulatjelentéseik”, vagyis a dalok szerves részét képezik a Kádár-rendszer mindennapjainak. Akár csontvázra az anyag, úgy épül az „átkos” ambivalens emlékezetére az általuk létrehozott több mint ezer dalszöveg. Cseh Tamás 81 évvel ezelőtt ezen a napon, 1943. január 22-én született.
Nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma
A szerzőpárost egymásra találásakor egy kivételesen sokrétű és tehetséges nemzedék vette körül, amely a kibontakozás és megmérettetés lehetősége után vágyódva sodródott együtt a társadalommal. Friss hajtásokat hozott, őszinte, szabadságra született munkákat tett az asztalra, ám a mindenhol ellenségeket sejtő rendszer mindig éreztette vele, hogy résen van.
Fiatal költők és színészek, festők és írók, dalnokok és rendezők, mind-mind a kibontakozás küszöbén álltak. Közülük sokuknak ajtót mutatott a hatalom. Volt, aki disszidált, volt, aki alkoholista lett, és volt, aki öngyilkos. De voltak olyanok is, akik ebben a légkörben is képesek voltak megtalálni a hangjukat, művészi értékeikkel reprezentálni életösztöneiket.
Cseh Tamás tipikus tagja volt nemzedékének. Ugyanazok az élmények és benyomások érték, mint szinte mindenkit, aki a világháború vége felé született. Tordason nevelkedett, ahol gyermekként ő is katonásdit játszott barátaival, ő is még fellelhető fegyverek és lőszerek után kutatott, ami egyszer majdnem tragédiát is okozott. Kisiskolás korának meghatározó élményei voltak a rajzórák, amelyek során mindig és mindig ugyanazt kellett lefesteni: a Rákosi-címert, de a búzakalászban mindig szétfolyt a festék…
Cseh Tamás a 25. Színház színpadán, 1973 (Fortepan / Vadász Ágnes)
Ötvenhat októberének őszinte pillanatait már tizenhárom évesen élte meg. Hallotta a régi balatoni úton dübörgő tankok moraját, az addig szürke és búskomor tekintetek helyett vidám, reménykedő embereket látott maga körül.
A nagyobb fiúk Pestre akartak menni harcolni, az iskola igazgatója pedig vele vágatta ki a zászlóból a Rákosi-címert. Egy ismerősük megsúgta szüleinek, hogy disszidálni fog, ezért Budapestre költöztek a Villányi útra. November 5-én, dübörgő tankok és puffogó géppuskák közepette érkeztek meg teherautón új lakóhelyükre.
Középiskolás éveit a József Attila Gimnáziumban töltötte, évfolyamtársa volt a későbbi Omega együttes több tagja is. Lápot csapolt a Hanságban, beleszeretett a gitárba, zenekart alapított, festőnek készült, de csak a tanítóképzőre vették fel. 1963 környékén beatzenekara már rendszeresen fellépett a budakeszi kultúrházban Kék csillag néven, mert a gyanúsan csengő Blue Star elnevezést nem engedték. A zenekar tagjai disszidáltak, de ő itthon maradt, és rajzot kezdett tanítani egy kőbányai iskolában.
Cseh Tamás 2006-ban
Nemzedékével sodródott a hetvenes évek felé, miközben díszes asztaltársaságok mellett az amatőr kulturális élet kibontakozó tehetségeivel ismerkedett meg. A budapesti értelmiségi fiatalok éjszakai életének közkedvelt helyszínei voltak a különböző társaságokat felvonultató klubok és egyéb szórakozóhelyek, mindenekelőtt a Fiatal Művészek Klubja.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
