Véletlenek sorozata vezetett Észak-Amerika angol gyarmatosításához
2022. október 7. 08:55 Múlt-kor
Lusta bűnözők
És a gyarmatok legtöbb haszonélvezője nem is tartotta e földet sajátjának: a telepeseket a többség egyszerű alkalmazottaknak tekintette, akik életüket kockáztatva szolgálják főnökeiket, akik a Brit-szigetek biztonságában maradtak. A befektetők érdeke a minél gyorsabb és minél nagyobb haszon volt, a telepesek „munkája” pedig tükrözte ezt – ritka volt közöttük a mintapolgár, jobbára bűnözőkből vagy egyéb kétes hírű elemekből, esetleg opportunista, ám büntetlen előéletű szerencsevadászokból verbuválódtak. Egyvalami közös volt bennük – nem akartak megszakadni a munkában.
A második hátráltató tényező a befektetők monopolhelyzete volt. Mindannyian olyan árukat importáltak legszívesebben a gyarmatokról, amilyenekkel már amúgy is kereskedtek – így jöttek létre logikátlan módon, elképesztően gazdaságtalanul működő üvegkészítő és kovácsműhelyek az új gyarmatokon, amelyek az Angliában kaphatónál semmivel sem jobb minőségű árukat állítottak elő. A gyarmatok gazdasági értelmet csak akkor nyertek, amikor az új kontinens sajátos termékeit – eleinte a dohányt és a prémet – el nem kezdték termelni. Ez az időszak egybevágott az egyenlőbb földtulajdonviszonyok kialakulásával is.
Mindeme hátrányokon felül állt az a tény, hogy a széles körben terjesztett propaganda ellenére elenyésző számú telepes érkezett az angol gyarmatokra 1630 előtt – és még e kis számú embert is tovább ritkította az extrém magas halálozási ráta. A helyzetük a spanyolokéval összehasonlítva szemléltethető a legjobban.
Kolumbusz Hispaniolán egy 1886-os brit ábrázoláson
1493-ban Kolumbusz megalapította La Isabela városát egy igen rosszul kiválasztott helyen, Hispaniola szigetének északi partján. Öt év szenvedés után a telepesek végül áthelyezték központjukat a déli partra, és új várost alapítottak Santo Domingo néven – ez ma a Dominikai Köztársaság fővárosa.
Eddigre azonban a nehézségek ellenére már 1500 ember szállt partra a csődbe ment La Isabelánál, és egy kőből épült erődítményt is sikerült felhúzniuk az északi helyszínen. Habár a város nem bizonyult végül életképesnek, minden lehetséges védelmet megadtak neki.
Telepesek dohánnyal teli hordókat rakodnak egy hajóra Jamestownnál a 17. század első felében
Ehhez képest amikor 1587-ben a művészetekben kiemelkedően tehetséges, ám vezetői képességekkel jóval kevésbé megáldott John White kapta a megbízást a hangzatos „Raleigh Városa Kormányzója és Segítői” nevű társaságtól, hogy hozzon át telepeseket Angliából, a feladat mindössze 110 emberre szólt. Velük próbált meg a mai Észak-Karolina állam területén, Roanoke-nál állandó települést létrehozni – az eredeti, Chesapeake-öbölben kiszemelt helyszín helyett. A telepeseket, köztük saját lányát és unokáját White kénytelen volt hátrahagyni, hogy Angliából további ellátmányt hozzon. Amikor három évvel később visszaért Roanoke-ba, a telepeseknek hűlt helyét találta (hogy pontosan mi történt velük, máig rejtély).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
