Valóban át akart térni II. Henrik angol király az iszlámra?
2020. április 7. 19:49 Múlt-kor
Miért fenyegetőzött Henrik?
Henrik tehát ismerte és tisztelte az iszlámot és a korabeli arab kultúrát. Mi vitte azonban arra a keresztény királyt, hogy az ellenség hitére való áttéréssel fenyegesse a pápát?
A válasz megtalálható a levélben: úgy fogalmaz, „előbb viselnénk el Núr ad-Dín [az aleppói szultán] hibáit, és válnánk hitetlenné, mint hogy [Becket] Tamás továbbra is befolyással bírjon Canterburyben.”
1168-ban Henrik és korábbi szövetségese, Becket Tamás egyre durvuló szembenállása már ötödik évében járt.
Uralkodása során Henrik magasra emelte Becketet: nem sokkal trónra lépése után kancellárrá nevezte ki, és annyira bízott engedelmességében, hogy amikor Theobald canterburyi érsek 1161-ben elhunyt, a kancellári tisztséggel párhuzamosan eme egyházi méltóságot is Becketre ruházta.
A lépés ellen Henrik édesanyja, Matild német-római császárné, de még maga Becket is tiltakozott: „Bizonyos, hogy ha engem valaha ama méltóságra léptetnek elő, fel kell adnom vagy a király kegyét, vagy a szolgálatomat a mindenható Istennek.”
Henrik azonban minden ellenvetést lesöpört az asztalról, és az ellenkező canterburyi szerzeteseket is megfenyegette haragjával, ha „helytelenül” választanának érseket. A király szeme előtt egyetlen cél lebegett: trónja utódlásának biztosítása azáltal, hogy elsőszülött fiát még az ő életében megkoronázzák.
Ezzel el kívánta kerülni halálát követően azt a fajta belharcot, amely a normann hódítás óta egy kivételével (István, uralkodott 1135-1154) minden új angol uralkodó trónra lépését kísérte.
Az angol királyok koronázása kizárólag a canterburyi érsek joga volt, Henrik pedig Becket Tamás személyét látta biztosítéknak arra, hogy fia lesz a következő király.
A királynak csalódnia kellett: addigi engedelmes szolgája egyszerre vált Krisztus katonájává a világi hatalommal szemben: lemondott a kancellári címről, és kezdetét vette az állam és egyház harca.
A hagyományos kompromisszum, mely szerint az érsek a méltóságért cserébe engedelmeskedik a királynak, teljességgel fel lett rúgva.