Tragédiák kísérték férje kormányzása során Horthy Miklósnét
2020. november 12. 19:03 Bern Andrea
Akasztás az ablak előtt
Ott volt férje háta mögött a háború legnehezebb időszakában. Bécsben az altengernagy otthonába érkezett vissza, mielőtt az uralkodónak jelentette, hogy parancsára átadta a flottát a Délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek. Csak egy fél mondatban utal emlékirata az akkori, otthoni állapotra, ami azonban legalább olyan meghatározóan és emlékezetesen tragikus lehetett, mint a külvilágé. A házaspár épp gyászolta elsőszülöttjét, a 16 éves korában spanyolnáthában elhunyt Magdát. A császárvárosból együtt utaztak Budapestre, ahol a tengerésztiszt éles vitába keveredett Friedrich Istvánnal, a forradalmi kormány hadügyminiszterével.
Ezért Horthy feleségével és gyerekeivel visszavonult családi birtokára, Kenderesre. A Tanácsköztársaság első hónapjait még itt és együtt töltötte velük, májusban azonban már Szegeden volt az ellenkormány hadügyminisztereként, ahonnan Siófokra repült, immár a Nemzeti Hadsereg fővezéreként. Ebben az időszakban is folyamatosan érkeztek levelei házastársához. Politikáról azonban most is csak nagyon keveset, nagyon felszínesen, bár annál lelkesebben beszélt: „Ma van a nevednapja Susikám, szinte látom gondolt szép személyedet, mikor elmerengsz, miért nem vagyok épp melletted. Ez a gondolat kínoz engem is, de ha látnád itt a katonaságot, és hallanád, mit mond az ország, bizonyosan megértenéd!” – írta haza Szegedről 1919 júliusában.
A román betörés idején hirtelen megszakadtak az üzenetváltások. Az asszony a lovas kocsi takarói alatt bújva menekült gyerekeivel Debrecenbe. A kenderesi kúriát az érkező román csapatok feldúlták. A kamaszokat a debreceni katolikus plébánián hagyta, s Budapestre utazott szeptember elején. Itt találkozott férjével, aki épp az antantmissziónál próbált engedélyt kapni hadereje létszámának 80 ezer főre növelésére. A következő hónapokat az asszony is a Nemzeti Hadsereg siófoki főhadiszállásán töltötte.
Házasságuk ezen korszakából nem maradtak fenn írott emlékek. Azt azonban tudjuk, hogy Horthyné is szemtanúja lett a jéghegy csúcsának, a fehérterror nem egyszer szállásukig, a siófoki szecessziós Tanhoffer-villáig érő megtorlásainak. Prónay Pál idézte fel emlékirataiban, miként hordta le különítményét Horthy főparancsnok, amiért épp felesége ablaka előtt akasztottak fel egy foglyot. Hogy mit gondolt az asszony eközben, arról nincsenek forrásaink.
Novemberben az egész család követte a Fővezért Budapestre. Magda és gyermekei a Gellért Szálló ablakából nézték végig a családfő fehér lovas bevonulását Budára, hallgatták elhíresült beszédét. Hogy mi járt a fejében ekkor, nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy már az első, Gellértben töltött hetekben próbált állandóságot teremteni gyerekei sokszoros megszakításokkal és újrakezdésekkel halmozott életében. Legidősebb fiának iskolát, lányainak magántanítót szerzett.
1920 márciusában a magyar nemzetgyűlés, hatályon kívül helyezve az 1918. november 13-a után hozott törvényeket, visszaállította a királyság intézményét. Mivel azonban IV. Károly király emigrációban volt, gondoskodott a helyettes személyéről, s átmeneti jelleggel kormányzó államfővé választotta Horthy Miklóst. A család nem élt fényűzően. Legalábbis nem olyan fényűzően, ahogy helyzetük megengedte volna.
A budai vár több mint 800 szobájából csupán 9-et használtak, azt sem a királyi, hanem a Krisztinavárosra néző személyzeti szárnyon. A tavasz és az ősz egy részét azonban a gödöllői királyi palotában töltötték, míg a nyarakat rendszeresen Kenderesen. Horthy Miklósné itt, a tiszántúli kúriában érezte igazán otthon magát, ahol a jómódú, vidéki nemesasszony életét élhette. Személyzetével magánkertészetet tartott/tartatott fenn, melynek terméseit a törökszentmiklósi piacon értékesíttette.
Férje államfőségének első éveiben nemigen vett részt látványos közösségi eseményeken. Az évi rendszerességű vitézavatásokon, színházi, operaházbeli rendezvényeken, kiállításmegnyitókon férje oldalán való reprezentációtól – néhány, esetenként olyan obskúrus rendezvény fővédnökségétől eltekintve, mint a budapesti baromfikiállítás – az 1920-as évek elején még háttérben maradt, háztartását irányította, mint bármelyik középnemesasszony Arad vármegyében, azzal a különbséggel, hogy ez a háztartás a budai várban volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
