Tivornyába fulladt a brit foglyok szökése
2015. augusztus 17. 17:02
A második világháború véres éveinek viszonylag kevés mulatságos epizódja akadt, azonban Airey Neave brit hadnagy és társainak a kelet-németországi Colditz kastélyból való 1940-es szökési kísérlete mindenképp ide sorolható. A britek egy alagutat ástak a várban berendezett hadifogolytáborban, hogy megszökjenek, de szerencsétlenségükre egy ezredes pincéjében kötöttek ki, ahol bánatukban minden bort megittak, utána belevizeltek a palackokba, visszatették őket a helyükre, és visszaszöktek.
A Lipcse és Drezda között elhelyezkedő Colditz kisváros kastélya a második világháború egyik leghírhedtebb fogolytábora volt. 1940 és az 1945-ös felszabadítása között eltelt években több ezer – főként magas rangú – szövetséges fogoly „otthonaként” funkcionált a 12. században épült kastély. A háború során a német hatóságok gyakran hencegtek azzal, hogy a sziklás hegy tetején lévő börtönük „szökésbiztos”, hiszen a 27 méter magasan álló vár udvarát szögesdrót szegélyezte, a foglyok minden lépését pedig géppisztolyos őrök figyelték.1940 telén került ide többek között harminc brit tiszt, akiknek Airey Neave hadnagy volt a vezetőjük. A kastély és a városka történetét kutató Michael Booker szerint a brit foglyok számos, kudarcba fulladt szökési kísérlet után végül úgy döntöttek, hogy egy fúrt alagúton próbálnak meg kijutni a várból.
Kilenc hónap ásást követően fény derült arra, hogy elnézték az irányt, és nem a szabadságra ásták ki magukat, hanem a kastély borospincéjébe, amely Gerhard Prawitt német parancsnok tulajdona volt. Booker szerint a brit tisztek nem keseredtek el, sőt, olyat tettek, amit az éppen szökésben lévők csak egészen ritka alkalmakkor követnek el: egy ültő helyükben megittak 137 üveg bort, az üres üvegekbe pedig belevizeltek, majd pedig visszatették őket a helyükre, ezt követően pedig az alagúton keresztül visszaszöktek a termeikbe. Fejenként átlagosan négy és fél üveg bort ittak meg a britek, a szökést pedig nem volt nehéz leleplezniük a németeknek, ugyanis foglyaik szemmel láthatólag nagyon vidámak voltak.
A különös eset egészen 1974-ben csak legendaként élt, ám ekkor Prawitt özvegye, Elisabeth megerősítette, hogy valóban történt egy ilyen incidens. A visszaszökött, immáron kevéssé szomjas foglyok a későbbiekben már nem nevettek annyit, mint azon az éjjelen, ám némelyiküknek később sikerült megszökniük. Köztük volt Neave hadnagy is, aki 1942. január 5-én – miután beszerzett egy német egyenruhát – talált egy titkos tetőtéri átjárót, amelyen átmászva kisétálhatott a kastélyon kívülre, majd civil ruhát öltve a svájci határig gyalogolt. Ő volt az első brit tiszt, akinek sikerült kiszabadulnia a rettegett fogolytáborból.