Tagadta bűnösségét a kémkedés miatt kivégzett Rosenberg-házaspár
2024. március 11. 18:05 Múlt-kor
Ártatlanok?
Nincs jogunk, sem lehetőségünk megítélni, hogy a házaspár bűnös volt-e az ellenük felhozott vádakban. Mielőtt valaki ezt megteszi, gondoljon át néhány különös adatot. A bűntársak – mint azt a sógor és testvér, Greenglass is bevallotta – eskü alatt tett vallomásaikban olyat is igyekeztek Juliusra kenni, amit nem követett el, természetesen ennek ellenére sem illik az „ártatlan bűnbak” kifejezés a kivégzett kémre.
Az információk fő forrása, David Greenglass csak egy egyszerű mérnök volt, a legkényesebb dolog, amelyhez hozzáférhetett, az a maghasadás beindításáért felelős hagyományos robbanószerkezet terve volt, így az atombomba kifejlesztéséhez szükséges elméleti háttér számára is ismeretlen maradt. Azonban mint azt Nyikita Hruscsov is elismerte, Rosenbergnek jelentős szerepe volt abban, hogy 1949 szeptemberében elhangozhatott a híres TASZSZ-bejelentés.
Demonstrálók gyülekeznek a New York-i Pennsylvania Station vasútállomáson 1953. június 18-án, hogy Washingtonba utazva tüntessenek Ethel és Julius Rosenberg halálos ítélete ellen
A kémkedés többi szereplője mindössze néhány évvel megúszta: Harry Gold 14, Morton Sobell 17, David Greenglass pedig 9 évet ült le. Utóbbi 1960-ban jó magaviseletéért cserébe szabadult, 2014-ben halt meg New Yorkban. Klaus Fuchst a britek 9 évre ítélték. Mindehhez képest Ethel Rosenberg halálbüntetése – akit maximum bűnpártolásban lehetett vétkesnek találni – aránytalanul nagy volt. Nem beszélve azon kutatókról, akiknek a neve fel sem merült a tárgyalás során.
Ilyen volt Theodore Hall (1925-1999), aki már a Manhattan-projekt elején ellenezte az amerikai atommonopóliumot, önként sétált be a New York-i szovjet nagykövetségre, és értékes adatokat, többek között a Fat Man részletes tervrajzait adta át. De érdemes megemlíteni a polónium sugárzását mérő George Kovalnakot (1913-2006) is, aki a polóniumgyártás folyamatának részleteit szolgáltatta ki a szovjeteknek.
Utólag is nehéz megítélni, hogy a szovjet atombomba korai léte vajon visszafogta-e és további gondolkodásra késztette-e az azt követően már azt a bizonyos piros gombot megnyomni ódzkodó hidegháborús feleket, vagy épp ellenkezőleg: elmélyítette és veszélyesebbé tette az újabb, immáron atommal vívandó világháborús ellentéteket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
