Múlt-kor.hu

Száz éve rejtély, kik ölték meg Tisza Istvánt

Száz éve rejtély, kik ölték meg Tisza Istvánt

2018. október 31. 15:03 Csernus Szilveszter

„A háború megnyerésére többé reményünk nem lehet”

Drámai beszéde, amit a Képviselőházban mondott október 17-én, bevonult a történelem lapjaira: „Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy (…) a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet.”

Sokan bírálták Tiszát ezért a kijelentésért, mert vezető politikus szájából elsőként hangzottak el nyilvánosan ezek a szavak. Elég belegondolni, milyen hatást gyakorolt mindez egy lövészárokban küzdő, lesoványodott, kimerült katona moráljára. Sokan úgy tartották, ez a „kegyetlen vallomás” fosztotta meg a harcolókat az utolsó reménytől.

Mentségére szolgál, hogy az ausztriai katonákra Károlyi manifesztuma így is drámai hatással volt, a nemzetiségi katonáknak pedig Wilson önrendelkezési ígérete és a következő napokban-hetekben kikiáltott nemzeti tanácsok tették kérdésessé, hogy akkor milyen Ausztria-Magyarországért is harcolnak. Tisza a bírálatokra azt felelte, hogy válságos helyzetekben ki kell mondani az igazságot, mert annak elhallgatása súlyosabb következményekkel is járhat. Mindenesetre már nem lehetett volna sokáig késleltetni a birodalom összeomlását, így hát Tisza „epizódja” legfeljebb gyorsította a folyamatot.

Tisza 17-i beszédében a változásokra is reagált. Az elszakadni kívánó nemzetiségi mozgalmakkal kapcsolatban csak egy kisebb értelmiségi körről beszélt, amely szembeszegült az egységes magyar állam eszméjével. Az ellene felszólaló román képviselőtársainak azzal érvelt, hogy az ő régi ugrai választókörzetében, ahol a választójoggal rendelkezők egyharmada román, még azok sem a román politikusokra, hanem rá szavaznának.

Rendkívül fontosnak tartotta meggyőzni a nyugati hatalmakat, hogy Benešék által „félre lettek informálva” és „az emberi haladás és szabadság fő érdekei is azt követelik, hogy a magyarság teljesítse küldetését a Duna-medencében”. Megindokolta az 1914-es eseményeket is: „a magyar nemzet (…) mindent elkövetett a béke fentartására, elment a béketűrésnek olyan hosszú útján, hogy már jóformán világnevetség tárgyává kellett lennie, és csak akkor ragadott fegyvert a kezébe, midőn a bizonyítékok” meggyőzték, hogy „megalázzanak, aztán tönkretegyenek bennünket”. A Monarchia részéről Oroszországnak nem sokkal később küldött hadüzenetet az „agresszív, autokrata Oroszbirodalom törekvései ellen való védekezés szükségességével” indokolta. A háború egyetlen eddigi pozitívumaként az orosz fenyegetés megszűnését tartotta beszédében, amely eddig a két államot létében fenyegette.

Október 22-én Tisza a király engedélyével dokumentumokkal is igyekezett bizonyítani, hogy ő eleinte ellenezte a háborút és hogy neki köszönhetően nem lett hadicél Szerbia bekebelezése. A királyi levéltár titkos dokumentumai egyébként csak 1919-re lettek kutathatóak, így a közvéleményre ez ekkor nem lehetett hatással. Az ellene zúduló propagandalavinát már nem tudta megállítani.

1918. október 31-én sűrű tömeg verődött össze Tisza István egykori magyar miniszterelnök Hermina úti villája előtt. Este nyolc ismeretlen baka mászott át a magas vasrácsos kerítésen, és a hátsó ajtón át betört az épületbe, miután lefegyverezte a csendőröket. „Én éppúgy sajnálom, mint önök ezt a borzasztó katasztrófát, ami az országra szakadt, de ha jobban volnának informálva, nem vádolnának engem” – mondta a berontó katonáknak. A Vasgrófra fegyvert szegező katonák szemrehányásokkal illették az akkor már exminiszterelnököt, és őt okolták a világégés kirobbantásáért. A szóbeli csetapaté végén Tisza letette a revolverét, ezután három lövés dörrent. Az egyébként vértelen őszirózsás forradalom egyetlen áldozata előrebukott, majd ezt mondta: „Ennek így kellett lennie”.

Száz éve rejtély, kik ölték meg Tisza Istvánt

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. ősz különszám: 101 kép rólunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra