Szardínia rejtélyes civilizációja: A nurági kultúra öröksége

2025. március 3. 16:54 Múlt-kor

Szardínia, a Földközi-tenger második legnagyobb szigete, kevéssé ismert, de lenyűgöző civilizáció emlékeit őrzi. Ennek a kultúrának a nyomai csodával határos módon fennmaradtak az évezredek során. A bronzkor és a korai vaskor idején, i. e. 1800–1700 és i. e. 800 között, amikor Egyiptomban még az utolsó piramisokat építették, Szardínián virágzó kultúra, gazdag nép élt, amely távol maradt a többi mediterrán kultúrától. Ők voltak a nurágiak, akik masszív, erődszerű kőtornyokat emeltek, a híres nuragheket.

A szigeten mintegy 8000 ilyen misztikus kőépítmény található, némelyik eldugott, nehezen megközelíthető helyeken, a természet sűrűjében rejtőzve. Bár a nurágiak nem hagytak hátra írott emlékeket, építészeti tudásuk figyelemre méltó. Az idők során egyre kifinomultabb technikákat alkalmaztak, különösen a tholos-építésmódot – ennek lényege, hogy a köveket körkörösen, fokozatosan szűkülő kőrben rakták egymásra, mígnem kupolás szerkezet jött létre.

Ez a békés, központi hatalom nélküli társadalom egymástól függő falvakba szerveződött, és főként állattenyésztéssel, valamint gabonafélék, szőlő és gyümölcs termesztésével foglalkozott. A nurágiak mesterei voltak a bronzművességnek is: számos bronzfigura, úgynevezett bronzetti maradt fenn, amelyek betekintést nyújtanak mindennapi életükbe. Ezek közé tartozik például a különleges szobor, amely egy férfit ábrázol, amint áldozati kenyereket, focacciákat visz a vállán.

A nurági temetkezési szokásokat a bikafej alakú megalitikus sírok, az úgynevezett "óriások sírjai" tükrözik. Ezek arra utalnak, hogy a közösség kollektív temetkezést alkalmazott, társadalmi rangtól, kortól és nemtől függetlenül. A Kr. e. 12. századtól kezdve a vallási rítusok egyre nagyobb szerepet kaptak, különösen a vízzel kapcsolatos szertartások. Ezt bizonyítják azok a szent kutak és szökőkutak, amelyeket a nurágiak ebben az időszakban építettek.

Lenyűgöző örökség

A nurági civilizációt sokáig háttérbe szorították, de a 20. század második felétől egyre inkább felkeltette a kutatók érdeklődését. Szardínia hegyei és síkságai között szétszórtan található emlékeik a mai napig ámulatba ejtik a régészeket.

De milyen volt ez a különleges nép, amely egyenlőségre törekedett, és hosszú ideig elszigetelten élt a szigetén? Hogyan éltek, miben hittek, és milyen rítusokat követtek? Mi magyarázza több mint egy évezreden át tartó virágzásukat, majd hanyatlásukat? A nemzetközi régészek és kutatók mind a terepen, mind a laboratóriumokban azon dolgoznak, hogy megfejtsék a nurágiak titkait. 

Az inrap.fr cikke alapján.