Múlt-kor.hu

Szakmai sikerei ellenére remeteként élte utolsó éveit Gaudí

Szakmai sikerei ellenére remeteként élte utolsó éveit Gaudí

2021. június 10. 07:48 Múlt-kor

Gyerekkorában gyakran volt beteges, ezért befelé forduló személyként jellemezték korársai a történelem egyik leghíresebb építészét, a ma 95 éve, 1926. június 10-én balesetben elhunyt Antoni Plácid Gaudí i Cornet-t, közismert nevén Gaudít. Az 1878-as párizsi világkiállításon még egy kesztűgyártó vállalat képviseletében volt jelen, majd Eusebio Güell textilgyáros gróf felkarolta, így a lámpaoszlopok tervezőjéből az évtizedek alatt a Casa Milà, a Casa Batlló és a Sagrada Família megálmodója lett. 

Kesztyűktől és lámpáktól az építőművészetig

Antoni Plácid Gaudí i Cornet 1852. június 25-én született a Barcelonához közeli Reusban, de hivatalos okmányai dacára ő maga többször azt állította, hogy a szomszédos Riudomsban látta meg a napvilágot. Öten voltak testvérek, de közülük őt is beleszámítva csak hárman érték meg a felnőttkort.

Már gyermekkorában is lenyűgözte a természet, de rossz egészsége kihatott személyiségére, ezért befelé forduló, introvertált felnőtté vált az évek múlásával. Ahhoz is bizonyára egészségügyi problémái vezettek, hogy már fiatalon a vegetáriánus étrendet választotta. Életformája és vallási meggyőződése miatt gyakran böjtölt, de ez több alkalommal sem segített a helyzetén, sőt, életmódja többször súlyos betegségek kialakulásához vezetett.

Tinédzser korában utópista szocialista elveket vallott, barátaival egy közös falanszter megalapítását tervezték egy kolostor helyén. A katonaságot gyenge egészségére hivatkozva teljesen elkerülni ugyan nem tudta, de többszöri felmentésének idejét nagyrészt a művészetnek és műveltsége gyarapításának szentelhette.

Édesapja rézműves volt, ő maga is kovácsinas lett, majd Barcelonában tanult építészetet, ahol 1878-ban szerzett diplomát. Az egyetem rektora végzésekor azt mondta: „Még nem tudjuk, hogy bolondnak, vagy zseninek adjuk-e a diplomát. Majd az idő eldönti”. Maga Gaudí sem tartotta magát ekkor még „igazi” építésznek.

Karrierjének első projektjei a város gótikus negyedének szívében található Plaça Reial lámpaoszlopai, a befejezetlen Girossi újságosstandok és a Matarói Munkásszövetkezet épülete voltak. Az első igazán nagyobb projektje, egyben átütő sikere az 1880-as években épült, a katalán modernizmus egyik kiemelkedő példája, a Casa Vicens megalkotása volt.

Hiába fedezték fel tehetségét már évekkel korábban, az elismertségig hosszú út vezetett. Az 1878. évi párizsi világkiállításon egy kesztyűgyártót képviselve volt jelen, amikor az esztétikus modernista stílusára felfigyelt Eusebio Güell textilgyáros gróf, aki később mecénása és egyik legjobb barátja lett. Támogatásával alakult ki munkáinak egyéni karaktere: szokatlan mértani formák, mintás téglák, kövek, kerámiacsempék, növény- és hüllőmintás kovácsoltvas elemek tették felületeit mozgalmassá.

Tíz évvel később, az 1888-as barcelonai Világkiállításon Gaudí már egyértelműen a modernizmus elkötelezettjeként „lépett színpadra”, ezután már Barcelonán kívül, Spanyolország más területein – például Leónban vagy Málagában is – kapott megbízásokat.

Az 1890-es évektől a katalán mozgalom és a vallásosság is kulcsszerepet játszott a művész életpályájának alakulásában, megbízásai mellett szabadidejében katolikus művészeti társaságokhoz és ligákhoz csatlakozott. Vallási elkötelezettségéről mi sem árulkodik jobban, minthogy 1916-ban – karrierjének csúcsán – gregorián énektanfolyamon vett részt.

A századfordulón Gaudí már párhuzamosan több projekten dolgozott. Az egyik újabb áttörést az 1900-as év hozta el számára, amikor a barcelonai városi tanács az év legjobbjának választotta egy textilgyáros ismerősének tervezett, Casa Calvet névre keresztelt épületét.

Eusebio Güell 1900-ban bízta meg az építészt egy modern kertvárosi lakóegyüttes kialakításával, de ebből csak két épület készült el a park bejáratnál (az egyikbe Gaudí költözött be). A Güell parkot az UNESCO később a világörökség részévé nyilvánította: a látogatókat elsősorban a stílusok ötvözete, a gazdag, varázslatos környezet ragadja meg bizarr formákkal, szecessziós és szürreális elemekkel.

Életpályájának korai szakaszában alkotásai még a mór stílust, a gótika és az iszlám spanyolos keverékét idézték. A Güell-ház ezzel szemben már a modern és nemzeti hagyomány szintézise, a szecesszió első képviselője. Később már a gótika és a barokk ihletésében is alkotott, parabolaíves folyosói középkori kolostorkerengőt is idéznek. 1902 utáni művei nem sorolhatók a hagyományos stílusok egyikébe sem, díszítésük és térszerkezetük is újszerű, természeti és vallási jelképeket idéznek. „A könyveknél többet ér, ha közvetlenül a természetet tanulmányozzuk” – vallotta az építész.

Ekkor dolgozta ki támpillér nélküli szerkezeteit, az oldalnyomás és függőleges terhelés eredőjébe eső ferde pillérekkel, vékony héjboltozattal, a szilárdságot növelő hullámos fallal. Műveit finoman megmunkált részletek harmóniája jellemzi, a színekkel ikonográfiai eszközként bánt. Épületeit olykor jobb megoldást keresve visszabontatta, elképzelései hatását modelleken vizsgálta, házait folyamatos művezetéssel, kiviteli terv nélkül építette.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Szakmai sikerei ellenére remeteként élte utolsó éveit Gaudí

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. nyár: Végzetes asszonyok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra