Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Szakmai sikerei ellenére remeteként élte utolsó éveit Gaudí

2021. június 10. 07:48 Múlt-kor

<

Magány és világhírnév

Az 1904 és 1910 között készült, mára emblematikussá vált Gaudí-épületek a Casa Milà és a Casa Batlló. Az eredetileg barcelonai lakóépületnek szánt, ma már múzeumként működő épületek talán az építész legjobban ismert alkotásai. A Casa Milà a természet és az építészet találkozása, szintjei kerámia virágmotívumot formáznak, Katalónia hegyeit és tengerpartjait idéző egyedi stílusa ebben az alkotásában ölt leginkább testet.

A Casa Batlló a szecessziós stílusának talán legharmonikusabb darabja, szintén a világörökség része. Ekkorra már a kiforrott művész Gaudí jelentős szerepet vállalt a katalán művészek és kézművesek spanyolellenes mozgalmában, a Renaixensában: a madridi kormány által elnyomott katalán életforma újjászületéséért küzdöttek. Ugyan politikai szerepet nem vállalt, többször járt tüntetésen, sőt, egy alkalommal még le is tartóztatták, és csak óvadékkal tudott szabadulni.

Életszínvonala nem emelkedett párhuzamosan szakmai elismertségével. Míg a fiatal Gaudí gyakran öltözködött elegánsan, színházba és operába is lovaskocsival járt, addig kora előrehaladtával egyre inkább kopott öltönyökben járó öregúrként jelent meg – ha megjelent egyáltalán – társas rendezvényeken.

Gaudí életformája az állandó vándorlásról szólt. Egy ideig Barcelonán kívül telepedett le, majd végül visszaköltözése után, 1906-ban többszöri helyszínváltoztatás után a Güell-park egyik épületében – amely ma múzeum – telepedett le, ahol apjával és unokahúgával élt egészen hozzátartozói haláláig. Gaudí utolsó hónapjaiban a Sagrada Família műhelyébe költözött, lényegében remete életformát folytatva a templom falain belül és kívül egyaránt.

A vitathatatlanul Barcelona jelképévé magasodott Sagrada Família, azaz a Szent Család-templom építése 1882-ben kezdődött meg Francisco de Paula del Villar y Lozano tervei alapján, aki egy hagyományos, neogótikus templomot tervezett meg. A munkálatok irányítását egy év múlva vette át Gaudí, aki szinte teljesen felülírta az eredeti elképzeléseket.

A templom építése egyre nagyobb energiáit emésztette fel, így építészcsapatával – akik közül többen maguk is híresek lettek – megfelelő stratégiaválasztásra volt szükség, hogy a munkák gördülékenyen haladjanak előre. Gaudí 1915-től minden más megbízásával felhagyott. és csak a templom építésére koncentrált. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy az 1910-es évtized meglehetősen nehezen alakult magánéletében: számtalan barátját, munkatársát, családtagját vesztette el. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „A jó barátaim meghaltak; se családom, se vagyonom: semmim nem maradt. Most teljes egészében az egyháznak szentelhetem magam.”

Az építész 1926. június 7-én szokásos sétájára indult a környéken, mikor az egyik kereszteződésnél elütötte egy villamos. Eszméletét vesztette, és mivel nem voltak nála azonosításra alkalmas iratok – ráadásul ruhája is rongyos volt – sokáig senki sem segített neki. Végül egy rendőr vitte be a kórházba, de három nappal később belehalt sérüléseibe. A temploma kriptájában temették el. Ekkor az épületnek még csak negyede, egy torony és a keleti homlokzat készült el. A lassú munkát Gaudí halála előtt így kommentálta: „Megbízómnak nem sürgős.”

A Sagrada Família munkálatai azóta is az ő tervei és modellje alapján folytatódnak adományokból és a belépődíjakból: ez a világ egyetlen épülő műemléke. A befejezést 2026-ra, Gaudí halálának centenáriumára tervezik, a bazilikát 2010-ben szentelte fel XVI. Benedek pápa.

Ha elkészül, a Sagrada Família lesz a legmagasabb európai katedrális, tíz méterrel magasabb, mint az ulmi székesegyház. (A tornyokat Gaudí nevezte el, az ő kívánsága volt az is, hogy a legmagasabb se haladja meg Barcelona legkiemelkedőbb pontját, a 185 méter magas Montjuic-et.)

Noha a történelem időközben Gaudít a világ talán elsőszámú építészévé avanzsálta, életében rendkívül magányos maradt. Egyetlen szerelme, Josefa Moreu sem viszonozta érzéseit, sokan emiatt később megtört, rosszkedvű emberként ábrázolták, de ezt barátai és munkatársai – például Francesc Berenguer – cáfolták. Saját maga írásos emlékeket nem hagyott az útókorra a műszaki jelentéseken, néhány baráti levélen és az 1873-1878 között írt hallgatói naplóján kívül, de ebben elsősorban az építészettel kapcsolatos témákról tett feljegyzéseket.

Sokszor gúnyolták, kortársai közül a Casa Milàt többen csak kőbányaként emlegették. Példája csak szűk körben vált követendővé, elveit csupán néhány lelkes építésztársa alkalmazta, őt magát szinte elfelejtették, csak a hatvanas években fedezték fel újra. Szellemisége meghatározza Barcelona atmoszféráját, látogatók millióit csábítva a városba.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Szakmai sikerei ellenére remeteként élte utolsó éveit Gaudí

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra