Sohasem uralkodhatott a Róma és Egyiptom közös örökösévé kikiáltott „kis Caesar”
2019. szeptember 16. 18:24 Múlt-kor
Az uralkodói dinasztiák ősi hagyománya a hatalom szülőről gyermekre való örökítése. Nem volt ez másként a Nagy Sándor birodalma nyomán létrejött ptolemaioszi Egyiptomban sem, és a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó, a gyakorlatban is uralkodó fáraója, VII. Kleopátra maga is Julius Caesar római hadvezérrel közös gyermekére, Kaiszariónra („kis Caesar”) szándékozta hagyni országát. A gyermeket XV. Ptolemaiosz néven társuralkodójává emelte, azonban Caesar fogadott fia, Octavius meghiúsította tervét.
Uralkodásra született
A Kr. e. 50-es és 40-es évek folyamán Kleopátra testvéreivel – két fivérével (akik mindketten a Ptolemaiosz nevet viselték) és húgával, Arszinoéval – versengett az egyeduralomért.
Miután Kr. e. 51-ben a 18 éves Kleopátra névleg férjhez ment 10 éves öccséhez, XIII. Ptolemaioszhoz, a viszony polgárháborúba torkollott, Kleopátra pedig Szíriába távozott ütőképes sereget gyűjteni híveiből.
Minden korábbinál nagyobb erő birtokában tért vissza: a Plutarkhosz által lejegyzett népszerű hagyomány szerint egy szőnyegbe csavarva (már fordítások szerint egy zsák ruhába rejtőzve) bejutott a Rómában egyre növekvő hatalommal rendelkező Julius Caesar lakosztályába, elcsábította a tapasztalt vezetőt, és segítségével vereséget mért öccsére a harcmezőn.
Kleopátra Caesar segítségével visszaszerezte trónját, az államrend fenntartása érdekében kisebbik öccséhez, XIV. Ptolemaioszhoz ment feleségül, azonban fenntartotta viszonyát a Rómában egyeduralomra törő Caesarral.
Kr. e. 47 június 23-án Egyiptom királynője fiúgyermeknek adott életet, amivel bebetonozta kizárólagos hatalmát Egyiptomban: az újszülött, bár ekkor még nem foghatta fel szerepét, sikerrel segített anyjának teljességgel a partvonalra szorítani nagybátyját.
Lehetséges, hogy ekkor még XIV. Ptolemaiosz sem ismerte fel a tényt, hogy nővére mind a gyakorlatban, mind a külsőségekben egyeduralkodóvá lépett elő.
A rendkívül éles politikai gondolkodású Kleopátra mesterien használta fel fia kettős örökségét: habár a dinasztia hagyományainak megfelelően hivatalosan a XV. Ptolemaiosz nevet viselte, az egyiptomi nép csupán Kaiszariónként emlegette. A gyermek Kr. e. 44-től, hároméves korától hivatalosan is előlépett édesanyja társuralkodójává.
Sokan hangot adtak ugyanakkor kétségeiknek, miszerint a gyermek valójában nem Julius Caesar fia volt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy Caesarnak addigi kapcsolataiból nem született gyermeke, így többen merő politikai fogásként értelmezték a kisgyermek hivatalos apaságát, és egyúttal Caesar meddőségén élcelődtek.
A kis Kaiszarión így születésétől fogva két nagy terhet viselt: egyfelől Róma leghatalmasabb emberének egyetlen vér szerinti gyermeke volt, másrészt egy három évszázada uralkodó dinasztia és egy 3000 éves civilizáció örököse, országa pedig éppenséggel az egész Földközi-tenger éléskamrája, azaz stratégiai fontosságú zsákmány volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
