Sértődékeny és bosszúálló személyiség volt a fizika forradalmasítója, Isaac Newton
2021. augusztus 19. 12:52 Múlt-kor
Önkéntes száműzetésben
Az egyetemi élet béklyóitól megszabadulva Newton a tudomány számos területének felfedezésébe kezdett bele, az alkímiától (a kémia korai, nem tisztán tudományos előfutára) a csillagászatig.
Feltalált egy tükrözőeszközt, amellyel a Hold és a csillagok közötti távolságot mérte – ezen eszköz adta később az ihletet a John Hadley által feltalált kettős visszaverődésű kvadránshoz, avagy oktánshoz, amely a tengeri navigáció fontos eszközévé vált.
Ebben az időszakban írta Newton a modern fizika alapművének tekintett Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapjai), amely 1687-ben került kiadásra.
Robert Hooke 1674-ben kiadott An Attempt to Prove the Motion of the Earth from Observations (Kísérlet a Föld mozgásának bebizonyítására megfigyelések alapján) című művében a következő szabályt fektette le: „Minden test, amely egyenes és egyszerű mozgásba lendül, folytatni fogja egyenes vonalban a mozgást, amíg valami hathatós erő el nem téríti.”
Newton több mint egy évtizeddel később kiadott művében terjesztette elő három törvényét a mozgásról, amelyek közül az első („minden inerciarendszerben vizsgált test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, míg ezt az állapotot egy másik test vagy erő hatása meg nem változtatja egy kölcsönhatás során”) igencsak hasonlít Hooke elméletére. Ez is egy olyan alkalomnak tekinthető, amikor Newton megpróbálta felülmúlni Hooke-ot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
