Ritka színes fotókon Raszputyin, a mágus

2015. november 25. 16:07

Raszputyin 1869-ben egy eldugott szibériai faluban, Pokrovszkojéban látta meg a napvilágot. Elmondása szerint 12 éves korában tett szert misztikus képességeire. Azt mondták róla, hogy ha a tehén közelében áll, a jószág több tejet ad, egy alkalommal pedig profetikus képességeinek segítségével oldott meg egy lótolvajlási ügyet: „a lovat a falu leggazdagabb emberének udvarában találjátok” – mondotta. Nem tévedett.

A fiatal, kicsapongó életet élő Raszputyint falujában csak „részeges Griskának” nevezték. Az ifjú húszas éveiben vezeklésképpen három hónapot töltött egy kolostorban, ahol vallásos megvilágosodáson esett át és kapcsolatba került a khliszti nevezetű szektával. A szektatagok az üdvözüléshez a világ mulandó gyönyöreinek élvezetével, majd ezt követően bűnbánattal akartak eljutni. Elmondásuk szerint ezáltal jutnak el Isten kegyelméhez. „Nem megrontalak, megtisztítalak” – mondta állítólag később hölgy ismerőseinek.

Nagy, kék, hipnotikus szemeivel, valamint megmagyarázhatatlan képességével szegényes higiéniai szokásai ellenére is könnyen rá tudta venni követőit, hogy együtt „tisztuljanak meg”. Többször dicsekedett azzal, hogy minden év tavaszán elindul, hogy felkeresse a szent helyeket, s eközben hónapokig nem húz új alsóneműt. Egy ember állítólag azt mondta róla, hogy olyan szaga van, mint egy kecskének. Mások pedig rossz leheletét emelték ki, valamint megfeketedett csonkokhoz hasonlították a mágus ápolatlan fogait. A vele utazó nőket azonban nem érdekelte kibírhatatlan „illata”, gyakorlatilag sosem volt egyedül.

1903-ban érkezett meg Szentpétervárra, ahol a miszticizmus felé nyitott arisztokrácia és városi elit ünnepelt embere lett. A főként nőkből álló, hatalmasra duzzadt rajongótábora gyakran Szentpétervár fürdőiben rendezett orgiákon szabadult meg bűneitől. Az élete végéig írástudatlan, kézzel evő mágus politikai pályafutása 1905-ben kezdődött, amikor hipnotizőri képességét felhasználva a vérzékenységben szenvedő trónörökös, Alekszej betegségének tüneteit le tudta csillapítani. A hálás cári házaspár politikai, kormányzati kérdésekben is egyre többször hallgatott Raszputyinra, aki hamarosan a hatalom legfelsőbb köreibe került. Beleszólt a miniszterek kijelölésébe és az orosz ortodox egyház vezetőségének, a Szent Szinódus tagjainak a kiválasztásába is. A cárnét valósággal megbabonázta a szerzetes képessége. Raszputyin ismertsége és népszerűsége folyamatosan nőtt Oroszországban, ami leginkább a cárné buzgó hitének volt köszönhető.

A parasztból lett szerzetes növekvő hatalma egyre több embernek szúrt szemet a cári udvarban. 1916 előtt két alkalommal is megpróbálták megölni az „őrült papot”. Az első gyilkossági kísérlet Iliodor szerzetes és Jermogen szaratovai püspök számlájára írható, akik 1911-ben feszületekkel próbálták agyonverni a „Gonoszt”, majd három évvel később egy feltehetően felbérelt prostituált akarta leszúrni a hatalomtól megrészegedő, egyre züllöttebb életmódot folytató orgia-királyt. Hírnevét nemcsak életvitele, hanem háborúellenes magatartása is rontotta. Ellenfelei neki tulajdonították az udvar „hazafiatlan viselkedését”, és azt híresztelték, hogy szerelmi kapcsolatra lépett a cárnéval, akit német származása miatt a közvélemény egy része II. Vilmos német császár ügynökének tartott.

Népszerűsége 1915 júniusára jutott mélypontra, a moszkvai Vörös téren a csőcselék Raszputyin felakasztásáért tüntetett. 1916. december 30-án a mágust végül elérte a végzete. Feliksz Juszupov herceg vacsorára invitálta Raszputyint, ő pedig elfogadta a meghívást. Juszupov ciánnal mérgezett borral és süteménnyel kínálta a még otthonában elfogyasztott madeirai bortól kóválygó vendéget, aki a tekintélyes adag elfogyasztása ellenére sem fordult az asztal alá. Az elképedt herceg végül pisztollyal hátba lőtte a mágust. Juszupov és összeesküvő társai ujjongtak, azonban örömük nem tartott sokáig, mert az „őrült pap” hamarosan talpra állt, és támolyogva a kijárat felé indult.

Ekkor egy másik nemes fejbe lőtte, majd a biztonság kedvéért a konspirátorok husángokkal összeverték és a jeges Névába dobták áldozatukat. Raszputyin szívósságát bizonyítja, hogy a boncolásnál vizet találtak tüdejében, ami a fulladásos halál jele, azaz a hipnotizőr feltehetően még életben volt, amikor a folyóba hajították.