Pazarlásnak vélték a ruhaneműk tisztítását az olykor luxussal hivalkodó ókori görögök
2024. augusztus 21. 16:35 Múlt-kor
Ajándékok az isteneknek
Ennek a viszonynak hosszú időre visszanyúló története volt. Az i. e. 7. és 6. századokban az arisztokrata családok hatalomért való versengéséről szólt az athéni közélet, ebbe pedig beletartozott az egyre extravagánsabb állatáldozatok bemutatása, illetve az egyre költségesebb temetések rendezése.
Ezzel párhuzamosan azonban a városállam kevésbé tehetős lakói közül egyre többen nem csupán elszegényedtek, de adósrabszolgaságba kerültek. A helyzet belharcokhoz vezetett, amelyet aztán Szolón és más híres törvényhozók csillapítottak le – nem véletlenül vették célba az ő rendelkezéseik is a pazarló költekezést, gyakran a legapróbb részletekig elmenő pontossággal. Szolón a feljegyzések szerint még azt is megszabta, milyen hosszú lehet a temetéseken használt, nádból font szőnyeg.
Arany temetkezési diadém Mükénéből, i. e.1600–1500.
A szabályozások ellenére azonban a vagyoni helyzet miatti társadalmi megosztottság továbbra is fennállt. A belső feszültségek további belharcokhoz, illetve egymást merényletek útján váltó zsarnokok sorához vezettek, majd – Kleiszthenész vezetésével – az i. e. 6. század végén bevezették a ma is ismert athéni demokráciát.
A jogi egyenlőségen alapuló társadalmi rendszerben nehéznek bizonyult a vagyoni különbségeket kezelni – ahogy napjainkban is az.
Ókori görög váza temetési jelenettel
Az athéniak egyfelől arra igyekeztek ügyelni, hogy a luxus mindenkit szolgáljon, mindenkinek legyen belőle valami része: e célt szolgálta például a Parthenón megépítése, ami a város közös óriási vállalkozása volt, illetve az egy-egy tehetős személy által finanszírozott grandiózus színházi előadások, illetve a hasonlóképp „örökbefogadott” hadihajók, amelyek közül egy-egy fenntartásának költségeit magukra vállalhatták.
Halászt ábrázoló görög freskó i. e. 1500 tájáról
A gazdagság egyesítette az athéniakat az egyik legszentebb tevékenységükben is: a rituális áldozatok bemutatásában. Az állati hús az ókorban a legdrágább árucikkek közé tartozott, az átlagember pedig legkönnyebben a nagy, fesztiválszerű vallási ünnepeken juthatott hozzá, ahol számos állatot áldoztak az isteneknek, majd a húsukat szétosztották – szintén a leggazdagabb polgárok jóvoltából.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
