Paranoia, depresszió, családgyilkosság: 9 őrült uralkodó a történelemből
2019. július 5. 19:31 Múlt-kor
II. Rudolf (1576–1612), a depressziós császár
Rudolf mentális gyengesége ellenére több uralkodói címet is viselt, így regnált német-római császárként, Ausztria főhercegeként, valamint cseh és magyar királyként is, ráadásul a reneszánsz művészetek igazi mecénásaként tartották számon saját korában.
Uralkodása során az egyik legkomolyabb kihívás számára a katolikusok és protestánsok közti vallásháború volt, mely a német terültek lakosságában meghasonlást okozott, ráadásul szembe kellett néznie a három részre szakadt Magyarország Habsburg-ellenes táborának lázongásaival és a folyamatos török betörésekkel is.
Ugyan szóban kihirdette uralkodása kezdetén a vallásszabadságot, mégis szembefordult a protestánsokkal, ami arra sarkallta az érintett hercegeket, hogy szövetségbe tömörüljenek, létrehozva a Protestáns Uniót. Rudolf hajlamos volt az erős hangulatingadozásokra, a dühkitörésekre és a depressziós rohamokra.
A nehezebb időszakok alatt például prágai kastélyában intézkedés helyett inkább elzárkózott a külvilágtól. A dinasztia felismerte a veszélyt, melyet Rudolf mentális zavarai a birodalom egységére nézve hordoztak, így testvérét, Mátyást helyezték a trónra, ami Rudolf üldözési mániáját csak tovább táplálta.