Paranoia, depresszió, családgyilkosság: 9 őrült uralkodó a történelemből
2019. július 5. 19:31 Múlt-kor
Az ókortól az újkorig léteztek uralkodók, akik elsősorban nem politikai sikereiknek köszönhetik napjainkig tartó hírnevüket, hanem különc, mondhatni őrült szokásaiknak és gondolataiknak. Ehhez a körhöz sorolhatjuk az ókori Róma két császárát, Nerót és Caligulát, akikről köztudott, hogy mentális problémákkal küzdöttek. Egy-egy hírhedt uralkodót szinte minden dinasztia adott a történelemnek, kifejezetten változatos hóbortokkal tarkítva – míg néhányan szokatlanul kegyetlenek és agresszívak voltak, addig mások tévképzetektől és hobbijaikból kialakult mániáktól szenvedtek.
Nero (Kr. e. 54-68), az anyagyilkos
Nero Claudius császár halála után került hatalomra. Az utókor elmebetegként tartja számon, annak ellenére, hogy uralma kezdetén a birodalom lakossága még a stabilitás lehetőségét látta személyében. Negatív megítélése elsősorban kegyetlen személyiségének köszönhető, hiszen haragja saját családját sem kímélte.
Hogy biztosítsa egyeduralmát, meggyilkolta mostohatestvérét, Britannicust, a három feleségéből kettőt, – egyiküket halálra rugdosta –, valamint saját anyját is a túlvilágra segítette. A fennmaradt legbrutálisabb történetek hitelessége viszont kétséges, ugyanis a lakosság hamar ellenérzéssel kezdett viseltetni a császár iránt, ez alól pedig az esetek megörökítői, a történetírók sem képeztek kivételt.
Az ellenszenv a Római Birodalom mentalitására vezethető vissza, ahol a vezetők kiváló hadvezérek közül kerültek ki, sőt a politikai karrier alapkövét jelentette egy-egy katonai siker. Nero érdeklődési köre viszont nem a hadászatban öltött testet, elsősorban a kultúra és a művészet vonzották.
Ugyan tolerálták a vezetők ezen érdeklődését, amíg az nem kapott nagyobb nyilvánosságot, ám a császár saját irodalmi alkotásaival „gyötörte” a szenátust is, amely kénytelen volt órákig hallgatni előadását. A kialakult ellenszenv ihlette azt a történetet is, miszerint teljes átéléssel egyik lírai költeményét dalolta, miközben a lángoló Rómát szemlélte.
A szóbeszéd majdnem bizonyos, hogy hiteltelen, nagy valószínűséggel csupán összefüggésbe hozta a látványt Trója pusztulásával drámai hasonlatokon keresztül, így terjedhetett a feltételezés, hogy intézkedés helyett inkább csak dalolt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
