Öt évtizeden át uralkodott Luxemburgi Zsigmond

2025. február 28. 18:12 Múlt-kor

A pompát kedvelő Zsigmond király élete végére egész birodalom uralkodója lett. Öt évtizedes magyarországiregnálását is sikernek könyvelhette el, bár főurai egyszer hónapokon át tartották fogságban. 

Házaspár a trónon

A középkori Európa elismert államával lépett dinasztikus szövetségre, házassága pedig a magyar koronát jelentette számára. Nagy Lajos halála után Lengyelországot Hedvig nevű lányára hagyta, míg a Magyar Királyságot Mária örökölte. A fiatal királynő (akit a korona viseléséért fiúsítottak) 1382-ben lépett trónra, férje öt évvel később szintén megkoronázták, de közös uralkodásuk 1395-ben véget ért, amikor az állapotos Mária lovasbalesetben életét vesztette.

Az özvegy Zsigmond Magyarország egyedüli királya lett és hatalmát szerette volna minél jobban megerősíteni. Nem volt könnyű dolga, hiszen a ligákba tömörülő főurak már koronázásakor korlátok közé szorították. Elérték, hogy országos címeket idegen származású ne viselhessen és birtokadományban se részesüljön – ellenben ők ezeket jó szívvel fogadták. Az ifjú király 1387-ben szét is osztotta közöttük a korona birtokainak nagy részét, ami saját hatalmának csökkenését is eredményezte.

A Sárkány Lovagrend jelképe Grünenberg Konrád címeres könyvéből (1483)

Zsigmond király fogságban

A király pazarló életmódja – kedvelte a pompát, de a pénzzel nem tudott bánni – és a külföldi bizalmasai azonban egyre nagyobb feszültséget okoztak a főurak között. A nagyhatalmú bárók úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik az irányítást és Bebek Detre nádor vezetésével 1401 áprilisában fogságba ejtették Zsigmondot. Az őrizet a király tervben lévő házasságát is meghiúsította – briegi Henrik lányát, Margitot jegyezte el nem sokkal korábban, titokban. A főurak közötti ellentétek miatt nem tudtak dönteni Zsigmond sorsáról, ezért a Garai-Cillei liga közbelépése után Zsigmond Siklósra került. Itt megállapodást kötött Garai Miklóssal és Cillei Hermannal, hogy eljegyzését felbontja és feleségül veszi Cillei lányát, Borbálát. Zsigmond fogsága nem volt egyedi jelenség a középkori Magyarországon, IV. (Kun) László többször került őrizet alá, de III. András, az utolsó Árpád-házi király is raboskodott uralkodása alatt. 

Zsigmond megtorolta az őt fogságba ejtők bűneit, de a szervezkedéseknek nem tudott véget vetni. Az ellenzék 1403-ban az Anjou-házból való Nápolyi Lászlót Zárában pápai támogatással magyar királlyá koronázta. A fegyveres felkelést azonban nem tudták sikerre vinni. Zsigmond győzelmei után kegyelmet hirdetett és bizalmasai segítségével – Striborici Stibor és Ozorai Pipó – igyekezett megerősíteni hatalmát.

Cillei Borbála a konstanzi zsinaton (1417)

A birodalom szíve

Zsigmond a magyar királyi cím mellé 1411-ben német királyi koronát szerzett, 1419-ben pedig cseh király lett. Karrierje csúcsát 1433-ban érte el, amikor német-római császárrá választották. A sok uralkodói kihívás okozta feszültségeket igyekezett orvosolni, országait pedig Budáról irányította. Már gyermekként felkészült a magyar királyi címmel járó feladatokra, ragaszkodása pedig nem múlt el a császári években sem: Buda birodalmi központ lett. A művelt uralkodó gondozta apósa örökségét, befejezte a visegrádi és diósgyőri építkezéseket, a budai várban pedig megépítette a Friss Palotát. Második feleségével közösen 1408-ban alapította meg a Sárkány Lovagrendet, ami a hozzá hűséges főurak tábora lett. Ebben is Anjou-mintát követett, I. Károly 1326-ban hozta létre a rövid életű Szent György Lovagrendet. Egy lánya született, Erzsébet, akinek házassága révén, Zsigmond halála (1437) után először foglalta el Habsburg a magyar trónt, Albert herceg személyében.