Miként gondolkodtak isteneikről a vikingek?
2019. március 22. 18:26
Együttműködés istenek nélkül?
A kutatás eredményei arra utalnak, nem szükségesek nagy, mindenható istenek ahhoz, hogy egy társadalom komplexebbé váljon – mondta Raffield. Ráadásul egy olyan hitrendszer felé mutatnak, amely egészen különbözik napjaink nagy világvallásaitól. A viking kori skandinávok emellett hittek számos nem istenszerű természetfeletti lényben, mint például a tündék, a törpék, a trollok vagy az óriások, akik mind képesek voltak az emberek életébe beavatkozni. „Az ember bölcsebben tette, ha egyikőjüket sem haragította magára, ha magas kort akart megérni, de ugyanakkor arra sincs bizonyíték, hogy e lények bármelyike valamiféle viselkedési előírások betartására kötelezte volna az embert, vagy hogy maguk követtek volna ilyet” – mondta Raffield.
Valójában talán nem is az istenek voltak a vikingek számára a legfontosabb tényezők a sikerben vagy kudarcban – mondta. A sors gondolata vélhetően fontosabb volt. Egy külön természetfeletti csoportba, a diszek közé tartoztak a nornák, akik törődésükkel vagy éppen ennek hiányával határozták meg az emberek sorsát. Egyesek közülük kockát vetettek vagy anyagot szőttek, amelyek meghatározták egy ember életének alakulását. „Így talán lehetséges, hogy az istenek kevésbé voltak befolyásosak, mint amennyire mai szemmel annak vélnénk őket” – mondta Raffield.
Az erkölcsösség ugyanezen definíciója mellett a görög és római istenek hasonlóan öncélúak és amorálisak voltak, e társadalmak pedig meglehetősen összetettek és fejlettek voltak. Raffield szerint talán bármiféle istenség előidézhet együttműködést – vagy talán a természetfeletti lények annyira nem is fontosak a komplexitás eléréséhez. „Szeretném azt hinni, hogy az embereknek megvan a képességük ahhoz, hogy együtt éljenek és dolgozzanak anélkül, hogy természetfeletti lények beavatkozására támaszkodjanak” – mondta, „azonban egyáltalán nem vagyok arra feljogosítva, hogy erre választ adjak.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
