Miért nem sikerült megsemmisíteni az angolokat Dunkerque-nél?
2015. május 29. 17:44 Csernus Szilveszter
Hitler megálljt parancsol
A németek közben megerősítették és kiszélesítették a kelepcét délről záró ,,páncélos folyosót”, ami a harckocsik rendkívül gyors előrenyomulása miatt keskeny és sebezhető volt. A bekerített flandriai szövetséges erők körül egyre jobban szorult a hurok, amikor a német páncélosok egyszer csak megálltak. Az ok a szakirodalom által csak ,,Halt Order”-nek nevezett parancs volt, ami beszüntette a páncélos előrenyomulást. A rendelkezést május 24-én adta ki Hitler a hadszíntéren tett látogatásakor. Sokan Gerd von Runstedt, a térség hadseregcsoportjának parancsnoka sugalmazását sejtik e mögött, mindenesetre az Aa-csatorna mentén megálltak a Dunkerque és Calais felé nyomuló német tankok - a német főtisztek nem kis megrökönyödésére.
A megállási parancsra többféle magyarázat született. Manapság is népszerű a feltételezés, hogy a Führer gesztust akart tenni Nagy-Britannia felé azzal, hogy szándékosan futni hagyja a majd' negyedmillió bekerített brit katonát. Egyébként is békére készült Hitler az angolokkal, de legalábbis nem akarta, hogy bosszúvágy szítsa a briteket a háború folytatásához - vallják ezen elmélet hívei. A feltételezés zömmel Liddel Hart cambridge-i hadtörténésztől származik, aki kutatásaihoz több német katonai vezetőt is meginterjúvolt a háború után.
Francia katonák lövik a Luftwaffe gépeit, miközben az evakuálásra várnak
Bár a britekkel való megbékélésnek a harmincas évektől kezdve a háború végéig voltak hívei a náci vezetésben, Hart vélekedését kollégái már nem osztották, többen kikezdve például a tábornokok szavahihetőségét is. A történésztársadalom többsége szerint sokkal ésszerűbb okok játszottak szerepet Hitler döntésében. Az egyik az igen értékesnek bizonyuló páncélos egységek féltése volt, ugyanis a rohamtempóban kimerült harckocsizókat a Führer a fő célhoz, Franciaország elfoglalásához akarta felhasználni. Másrészt a csatornákkal és folyókkal szabdalt enyhén mocsaras flandriai térség sem kedvezett egy harckocsik vezette offenzívának. Minderre jött Hermann Göring ötlete, hogy a vezetése alatt álló, büszkeségre éhes német légierő, a Luftwaffe majd megoldja a problémát. (A Halt Orderről bővebben ld.: Hanson W. Baldwin: The crucial years 1939-1941. 1976. London)
A bizonyítani kívánó német légierő valóban megkezdte a sorozatos támadásokat, de Göring nem számolt azzal, hogy a homokos tengerpartról nem tudják a Stukák és más bombázók elriasztani a kihajózni vágyókat, ugyanis a puha talaj szokatlan mértékben tompította a bombákat. A délebbre kivívott légi fölény révén a Luftwaffe erőit ráadásul még nem sikerült összpontosítani sem, sőt az időjárás is kiszámíthatatlan volt, így világossá vált, hogy a britek ,,szökését” nem lehet a levegőből megakadályozni.
Hitler tehát újra döntött: 26-án visszavonta rendelkezését, így a Wehrmacht és SS-egységek újra megindulhattak. Ugyanezen a napon, 18:57 perckor London parancsára kezdetét vette a történelem addigi legnagyobb szabású tengeri evakuálása: a Dynamo-hadművelet. A versenyfutás megkezdődött.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
