Múlt-kor.hu

Miért mélyítette el a törésvonalakat Dél és Észak között a hálaadás ünnepe? 

Miért mélyítette el a törésvonalakat Dél és Észak között a hálaadás ünnepe? 

2021. november 25. 09:11 Múlt-kor

Mára a hálaadás az Egyesült Államok egyik legmeghatározóbb ünnepévé vált, amelyet a lakosság többsége származástól és felekezettől függetlenül valamilyen formában megünnepel. Bár gyökerei az első 17. századi puritán telepesekhez nyúlnak vissza, országos ünneppé csupán a 19. században vált. Ez sem ment oly egyszerűen: a déli államok lakói az északi „jenkik” kulturális támadását látták benne.

Új-Anglia ünnepe

Az amerikai hálaadással kapcsolatos első írásos emlék a puritánok őszi lakomájaként említi 1621-ben. Az ünnep lassacskán alakult át az aratás lezárultát és a termést megünneplő hagyományos lakomából a puritánok körében az Istennek nyújtott hála ünnepévé, majd a 18. és 19. század folyamán ismét egyre szekulárisabb formát öltött, és a lakoma ismét előtérbe került az imával szemben.

A független Egyesült Államok északabbi államainak kormányzói gyakran hirdettek ki hálaadási napokat. Ezek rendszerint november végén, illetve december elején voltak, de nem volt egységesen országos ünnep.

A hálaadás akár meg is maradhatott volna regionálisnak és rendszertelennek, ha nem kezd el érte kampányolni „az amerikai hálaadás keresztanyja”, Sarah Josepha Hale. 1825-től minden évben levelek tömkelegét írta az államok kormányzóinak, arra kérve őket, hirdessék meg együtt november utolsó csütörtökét a hálaadás napjának.

A 19. század legolvasottabb magazinja, a Godey's Lady Book szerkesztőjeként több oldalnyi felületet szentelt a lap számaiban a nemzeti ünnep gondolatának erősítéséhez, mint amely a fiatal és sokszínű országot egyesítené.

Hale 1827-es regénye, a „Northwood: Egy új-angliai történet” szolgál az első részletes beszámolóval a puritán hálaadási lakomáról. Egy egész fejezetet szentel neki, amelyben az „ünnepelt sütőtökpitéről” azt írja, „a jó és igaz jenki hálaadás elengedhetetlen része”.

Nem ő volt az egyetlen, aki ezt az édességet a hálaadással és az északi hagyománnyal hozta összefüggésbe. Az első amerikai szakácskönyv, az 1796-os „American Cookery” két recepttel is szolgál a süteményhez, és tartalmazza a hálaadással napjainkban szintén szorosan összekapcsolt más finomságokat is, mint az áfonyaszósz vagy a pulyka.

Az „American Cookery” meglehetősen északi, új-angliai recepteket tartalmaz: magához a sütőtökpitéhez is olyan, leginkább ezen a tájon hozzáférhető összetevők szükségesek, mint (a sütemény nevével ellentétben) a pézsmatök vagy a melasz. Ahogy egyre több állam vezette be a hálaadás ünnepét – leginkább északon –, úgy lett a sütőtökpite is egyre inkább az északi hagyományok jelképe az emberek szemében.

Hale vidám, állhatatos, több évtizedes kampánya eredményeképpen az 1850-es évekre már 29 szövetségi államban ünnepelték a hálaadást. Ezzel egy időben azonban egyre nőtt a feszültség az északon erősödő rabszolgaság-ellenes mozgalom és a rabszolgatartó déli gazdaság érdekei között. Ez arra sarkallta Hale-t, hogy a hálaadást valóban nemzeti, az egységet szimbolizáló ünneppé tegye.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Miért mélyítette el a törésvonalakat Dél és Észak között a hálaadás ünnepe? 

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tél: Mesélő naplók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra