Mi lett a II. világháború után a döbbenetes mennyiségű fegyverzettel?
2018. november 27. 17:51 Múlt-kor
Sérült, javíthatatlan – bűnös?
Sok esetben a harcban megsérült felszerelés a továbbiakban használhatatlanná vált. Ez különösen a hajók és repülőgépek esetében volt igaz – egy több száz méter mélyre süllyedt hajó, vagy egy nagy sebességgel a földbe csapódott repülőgép szinte semmire sem volt jó, és sok esetben hozzájuk sem lehetett férni. Ilyen volt például a brit HMS Ark Royal nevű repülőgép-hordozó, amelyet Gibraltárnál ért német torpedótalálat 1941-ben, és napjainkban is mintegy 1000 méter mélyen nyugszik.
A harckocsik és más páncélozott járművek ezzel szemben egészen más esetet jelentettek. Sok sérült példányt még a harcok alatt elszállítottak a csatatérről, majd javítás után ismét szolgálatba helyeztek. Az ilyen járművek azonban a háború végére szinte teljesen elhasználódtak, és nem érte meg őket tovább hadrendben tartani.
A háború végén az is gyakran jelentett problémát, hogy az alkalmazott jármű-, illetve fegyvertípusok egy részének gyártása már évek óta nem folyt, és akár a gyártás eredeti helyszíne is elpusztulhatott időközben. Sok járműhöz vagy nem volt pótalkatrész és egyéb infrastruktúra, vagy a gyorsan átalakuló harctéren nem volt már helyük, mert teljesítményük nem volt megfelelő.
Ezek legfőképpen a német és japán felszerelésre voltak igazak, mivel a gyártókapacitást ezekben az országokban érte a legtöbb pusztítás. A vesztesek hadianyagait emiatt nem volt praktikus használni. Emellett szempont volt sok esetben az is, hogy ezek a fegyverek az elnyomás és gyűlölet eszközeivé váltak az emberek szemében, és használatuk negatív felhangokkal párosult.
Nem minden esetben játszott ez szerepet – az újonnan létrejövő Izrael például nagy számban alkalmazott a nyugati szövetségesek által ráhagyományozott, illetve becsempészett német és olasz fegyverzetet, Franciaország pedig számos Pz.Kpfw. V. („Párduc”) nehéz harckocsit tartott rendszerben, mígnem 1949-ben le tudta váltani őket a saját fejlesztésű (ámbár igen sikertelen konstrukciójú) ARL–44 nehéz harckocsival. Libanon vásárolt néhány olasz SM 79 közepes bombázót, amelyekhez igen olcsón tudott hozzáférni a második világháború után, ezek azonban a pótalkatrészek és más, a karbantartáshoz szükséges eszközök hiánya miatt hamar leselejtezésre kerültek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
