Megtehette volna Mussolini, hogy magára hagyja Hitlert a második világháborúban?
2021. február 12. 08:06 Múlt-kor
Alternatív történelem
Nézzük, hogyan alakulhattak volna az események, ha Mussolini az utolsó pillanatokban másképp dönt. A teória a következő: 1939 áprilisában, miután Olaszország elfoglalta Albániát, Hitler és Mussolini között újabb vita robban ki, ami ezúttal olyannyira súlyos, hogy Duce nem hajlandó aláírni Németországgal a szövetségi szerződést, és kihirdeti országa semlegességét. Míg a németek megszállják fél Európát, Mussolini nem tesz semmit, csak irigykedve figyeli Hitler sikereit.
1940-ben azonban már nem bírja tovább és megtámadja Görögországot, hogy megmutassa, Olaszország kellő katonai erővel rendelkezik és képes kivívni a helyét az új Európában. A hadjárat azonban katasztrófával végződik. Az olasz hadsereget visszaverik a görög határnál és mélyen Albániába szorítják. Mussolinit ez sokkolja, és mivel tart egy nagyszabású konfliktustól, gyorsan lezárja a háborút, és titokban kártérítést ajánl fel a görög kormánynak cserébe azért, hogy a görög hadsereg visszahúzódjon Albániából. Hitler örül, hogy Mussolinit megleckéztették a görögök, mert így elvesztette érdeklődését a Balkán, főként Jugoszlávia iránt, ahol Németország is érdekelt.
Ennek ellenére Olaszország semlegessége előnyt sem jelent Hitler számára, hiszen Mussolini fiai jelentős haderőt köthetnének le a déli hadszíntereken. Megpróbálja meggyőzni a Ducét, hogy vegye fel a harcot a nyugati plutokráciával és a szovjet bolsevizmussal szemben. Olaszország azonban nem lép be a háborúba, így a britek a többi fronton összpontosíthatják egységeiket a német hadsereg ellen. Az afrikai olasz terjeszkedés hiányában Hitlernek sem kell százezer embert küldenie Afrikába, és az így megspórolt egységeket felhasználhatja a keleti fronton.
A Balkánt azonban védtelenül hagyja, ez pedig súlyos stratégiai hibának bizonyul. A szövetségesek ugyanis – Churchill tervét követve – partra szállnak a Balkánon, és Ausztrián keresztül rohamozzák meg Németországot. 1943 tavaszán járunk. A német arcvonal hamarosan összeomlik és Németország kapitulál.
A semleges Mussolini elégedetten figyeli az egykori szövetséges térdre kényszerítését, miközben az országa nem szenved a háború pusztításaitól, és az öreg kontinens egyik legerősebb államává válik.
Habár a fentiek természetesen minden elemükben színtiszta spekulációt jelentenek, ilyen tálalásban talán némileg jobban látható, miért is ódzkodott valójában Mussolini olyannyira a nála erősebb és gátlástalanabb Hitler melletti elköteleződéstől – illetve az is, mennyire „rossz üzlet” volt Olaszország számára gyakorlatilag teljesen sikertelen szereplése a második világháborúban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
