Múlt-kor.hu

Másfél évezred után újra császári koronát hozott Rómába Mussolini etiópiai hadjárata

Másfél évezred után újra császári koronát hozott Rómába Mussolini etiópiai hadjárata

2017. október 3. 11:32 MTI

82 éve, 1935. október 3-án támadta meg a gyarmatbirodalom kiépítésére törekvő fasiszta Olaszország Etiópiát. A mintegy 200 ezer fős olasz gyarmati hadsereg főparancsnoka Emilio De Bono tábornok, Mussolini régi harcostársa volt.

Olaszország, amelynek teljes egységét csak a 19. század hatvanas éveire sikerült megteremteni, későn lépett be az európai gyarmatosító hatalmak versenyébe. Az első világháború előtt Afrika szarván, Szomáliában és Eritreában, illetve Líbiában sikerült területeket szereznie, de amikor 1895-ben megtámadta Etiópiát, megalázó vereséget szenvedett. Az 1922-ben hatalomra jutott fasiszta diktátor, Benito Mussolini az egykor volt Római Birodalom nagyságának feltámasztásáról, a Földközi-tenger medencéje fölötti uralom visszaszerzéséről álmodozott. A valósággal gyorsan szembesülnie kellett: 1923-ban ugyan sikerült véglegesítenie a török partok előtt fekvő Dodekanészosz-szigetek fölötti fennhatóságát, de Korfu szigetét már hiába rohanta le, brit nyomásra vissza kellett adnia Görögországnak, kárpótlásul csak egy földsávval növelhette Olasz Szomáliföldet.

A szavakban egyre harciasabb Mussolini figyelme Afrika felé fordult. Kézenfekvő célpontnak kínálkozott az olasz gyarmatokkal határos Etiópa (korabeli szóhasználattal Abesszínia, a kontinens kevés még független államainak egyike), amelyen az olaszok amúgy is revánsot akartak venni negyven évvel korábbi vereségükért. Mussolini a háború megindítása előtt egyeztetett a kiterjedt afrikai gyarmatbirodalommal rendelkező franciákkal és britekkel, akik nem emeltek kifogást. Az olasz fegyvergyárak teljes kapacitással termeltek, a hadianyagot, tankokat, repülőgépeket és katonákat hajók szállították Eritreába.

Az ürügyet egy határincidens szolgáltatta: 1934 decemberében a vitatott hovatartozású Val Val oázis környékén ellenségeskedés robbant ki etióp és olasz szolgálatban álló szomáliai katonák között. A hasonló esetek mindennaposak voltak, de most mindkét fél nemzetközi fórumokhoz fordult, és a válsággá fajult összetűzés 1935 májusában a Népszövetség napirendjére került. Az első világháború után a konfliktusok békés rendezésére létrehozott szervezet látványosan tehetetlennek bizonyult, szeptemberben hozott döntése egyik felet sem nyilvánította felelősnek. A magát nyeregben érző Mussolini ezek után, 1935. október 3-án parancsot adott a támadásra.

A mintegy 200 ezer fős, hatezer gépfegyverrel, kétezer löveggel, 600 repülőgéppel felszerelt olasz gyarmati hadsereg főparancsnoka Emilio De Bono tábornok, Mussolini régi harcostársa volt. A mintegy félmilliós etióp hadsereg mindössze négy elavult tankkal, 13 repülőgéppel és négy pilótával rendelkezett, a katonáknak csak negyede részesült kiképzésben, sokan dárdával és íjakkal indultak harcba. Az északról és délről is támadó olaszok a reméltnél jóval lassabban tudtak előrenyomulni részben az etiópok heves ellenállása, részben az egyre hosszabbra nyúló utánpótlási vonalak okozta nehézségek miatt. A türelmét vesztő Duce decemberben leváltotta a túl óvatosnak tartott De Bonót (aki szépségtapaszként marsalli rangot kapott), és Pietro Badoglio marsallt nevezte ki helyére. Közben Hailé Szelasszié etióp császár ellentámadást indított, melyet a nyomasztó túlsúlyban lévő olaszok megállítottak.

Badoglio a már akkor is tiltott harci gázok és dum-dum golyók (a becsapódáskor szétrobbanó lövedék) bevetésével döntötte el a hadjárat sorsát, kierőszakolva az áttörést. Hailé Szelasszié 1936. május 2-án menekült el Addisz-Abebából az etióp nemzeti bank aranykészletével, a fővárosba három nappal később vonultak be az olasz csapatok. III. Viktor Emánuel olasz király 1936. május 9-én felvette az Etiópia császára címet, ezzel másfél évezred után Rómában ismét császár uralkodott. Az újonnan meghódított területeket egyesítették Eritreával és Szomáliával, létrehozva Olasz Kelet-Afrikát.

A nemzetközi közösség tétlenül nézte végig Etiópia lerohanását. A Népszövetség a háború kitörése után ugyan agresszornak minősítette Olaszországot, és szankciókat vezetett be ellene, de az intézkedések hatástalanok voltak (a Rómának fegyvereket szállító Németország például ekkor már kilépett a szervezetből). A tagállamok képviselői mély együttérzéssel hallgatták végig 1936 májusában az elűzött etióp uralkodó genfi beszédét, de két hónappal később feloldották a Róma elleni büntető intézkedéseket.

Az olasz megszállást a világ országainak többsége tudomásul vette, Hailé Szelasszié brit segítséggel csak a második világháború alatt, 1941-ben foglalhatta el ismét trónját. Mussolini és a fasiszta rezsim népszerűsége az afrikai győzelem után odahaza soha nem látott magasságokba emelkedett, de nemzetközi téren újabb sikereket már nem könyvelhetett el a Duce. 1938-ban le kellett nyelnie az Anschlusst, Ausztria Németország általi bekebelezését, a második világháborúba a náci Harmadik Birodalom oldalán lépett be, és a vereséget sem ő, sem gyarmatbirodalma, sem fasiszta rendszere nem élte túl.

Másfél évezred után újra császári koronát hozott Rómába Mussolini etiópiai hadjárata

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. ősz: Forró magyar őszök

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra