Máig nem derült fény arra, hogy ki és miért mérgezte gázzal a mattooni polgárokat
2024. július 22. 18:05 Múlt-kor
1944 kora őszén korábban nem látott rettegés fogta el a 15 000 lakosú Mattoon kisvárosát az Egyesült Államok Illinois államában. Egyre több lakos jelentette, hogy otthonában megtámadta valaki vagy valami – egy rosszullétet és egyes esetekben bénulást okozó, édeskés szagú gáz formájában. A hatóságok képtelenek voltak urai lenni a helyzetnek, a pánik pedig egyre nőtt – mígnem a támadások egyszerre abbamaradtak. Valóban létezett az „őrült gázos”, vagy – ahogy a hivatalos magyarázat állítja – csupán tömeghisztéria volt az egész?
Émelyítő szagok az éjszakában
1944. augusztus 31-én a Grant Avenue-n lakó Urban Raef hajnalban különös szagra ébredt, amely hányingert és legyengültség érzését okozta nála, majd hányást is előidézett. Eleinte egyszerű gázszivárgásra gyanakodott. Felesége a konyhába indult volna ellenőrizni a gáztűzhelyet, azonban képtelen volt felkelni helyéről – alteste lebénult. A következő éjszaka a Raef-ház közelében egy meg nem nevezett fiatal anyuka kislánya köhögésére ébredt a másik szobából, de ugyanígy nem tudott felkelni ágyából.
A következő napon, szeptember 1-jén volt az első eset, amelyet a hatóságoknak is jelentettek: este 11-kor Aline Kearney éppen újságot olvasott ágyában, várva taxisofőr férje hazaérkezését, amikor erős, édes illatra lett figyelmes.
Eleinte az ablakhoz közeli virágokra gyanakodott, egy idő után azonban elkezdtek zsibbadni a lábai. Ijedtében kiáltozni kezdett, amire húga a szobába sietett. Ő is észlelte a szagot, és – mivel úgy tűnt, kívülről, az ablakon át jön – értesítette a rendőrséget.
A kiérkező járőr nem találta nyomát illetéktelen személynek a ház körül, amikor azonban fél egy magasságában Bert Kearney hazaért, még kint látta, hogy a ház egyik ablaka alatt ólálkodik egy alak. Az alak meglátta Kearneyt és elfutott – a férfi utánaeredt, de nem tudta utolérni.
A Kearney által adott személyleírás szerint egy magas férfi volt sötét ruhában, egy fejéhez szorosan illeszkedő sapkában.
Másnap a helyi napilap, a Mattoon Jounal-Gazette már ezzel a leírással szerepeltette címlapján az „altató betörőt” – mivel a Kearney-házban ekkor jelentős mennyiségű készpénz volt (amelyet akár láthatott is a rejtélyes támadó, amikor korábban Aline és húga számolták), az áldozatok és a hatóságok is arra következtettek, rablás lehetett a gáztámadás indítéka.
Szeptember első felében több mint egy tucat további támadást jelentettek be, azonban igen kevesen tudtak bármiféle személyleírást adni az állítólagos elkövetőről. Szeptember 5-én volt az első olyan alkalom, hogy az „őrült gázos” fizikai nyomot hagyott maga után: Carl és Beulah Cordes este 10 óra körül érkeztek haza, majd néhány perc után egy rongyot vettek észre elülső teraszukon. Beulah felvette, megszagolta, és azonnal rosszul lett: hányni kezdett és térdtől lefelé lebénult.
Férjével arra következtettek, az „őrült gázos” azért helyezhette el az ajtó előtt a rongyot, hogy a család kutyáját semlegesítve bejuthasson a házba. A hatóságok megvizsgálták a rongyot, de semmiféle olyan anyagot nem találtak rajta, amely Beulah Cordes tüneteit okozhatta volna. A rongyon kívül a ház előtti járdán találtak a helyszínelők egy nagy, majdnem üres tubus rúzst és egy viseltesnek tűnő tolvajkulcsot is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
