Különc álmodozóból lett Benjamin Disraeli Viktória királynő kedvenc miniszterelnöke
2021. április 19. 18:14 Múlt-kor
Ha nincs pénz, jó a politika
Disraeli hamar ráébredt, hogy hiába tör irodalmi babérokra, a politikai pályán nagyobb sikereket érhet el. Már korán, az 1830-as évektől bekapcsolódott a politikai életbe, ahol a habitusával a konzervatív eszményt hirdette, továbbá aktívan részt vett politikai csoportosulások szervezésében is.
Korábbi radikalizmusa ugyan kissé átalakult, de a korona, az egyház és a főnemesség együttműködésébe vetett hittel helyettesítette azt. Ahogy regényeiben is gyakran visszaköszön, egy retorikájában erős, némileg romanticizált képet sugallhatott az ekkor még tapasztalatlan, de annál lelkesebb politikus.
Eleinte új hivatásában sem aratott osztatlan sikert. Első, 1837-es politikai beszéde is süket fülekre talált, a jövőbeli miniszterelnök ekkor így fogalmazott, mielőtt visszaült volna székébe: „Eljön az idő, amikor majd meghallotok engem!” Egyik legnagyobb csalódásaként élte meg 1841-ben, hogy kitartó munkája ellenére Sir Robert Peel nem biztosított helyet számára megalakuló kormányában.
A bosszúvágy vezérelte Disraelit abban a kampányban, amely a „Fiatal Anglia” nevében lejáratta Peelt, és végül a miniszterelnök bukásához vezetett 1846-ban. A konzervatívok új, fiatalosabb képviselőjeként Lord Bentinck támogatását élvezte, akinek segítségével ugyan lassan, de felfelé ívelt politikai karrierje.
Időközben anyagi helyzete is rendeződött, hála Mary Anne Lewis-szal kötött házasságának. A megözvegyült asszonynak jelentős életjáradék jutott, amelyből Disraeli is profitált, és a pletykák szerint nem is a szerelem volt az elsődleges indok, amiért összekötötték életüket. Mary Anne később ezt elismerte, de azt is hozzátette, hogyha újraházasodhatnának ugyanúgy egymást választanák, de ezúttal már szerelemből.
1848-ban együtt telepedhettek le Hughenden Manorban, amely egészen életük végéig a családi bázisuknak számított. Disraeli is ide vonult vissza a politika viharai elől.
Karrierjének következő lépcsőfoka az 1852-es pénzügyminisztersége volt, amely nem sikerülhetett hosszú életűre, hiszen jövőbeli nagy riválisa, William Gladstone által vezetett liberálisok hamar visszaszerezték a hatalmat. 1858-ban Disraeli egyik nagy eredményeként könyvelhette el, hogy a Brit Kelet-Indiai Társaság megszűnésével India és a gyarmati státuszához kapcsolódó minden jog a brit koronára szállt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
