Középkori szüzességi tesztektől az utolsó viking királyig – ezek voltak a hét legizgalmasabb cikkei
2021. június 5. 12:27 Múlt-kor
Ha lemaradtak volna az elmúlt hét legérdekesebb írásairól, most pótolhatják. A Múlt-kor elhozta Önöknek az utolsó viking király históriáját, megismertük a Beatles zenekar végletekig hű titkárnőjét, megtudtuk, egykoron hogyan „verték” át leendő uraikat a szüzességüket már elvesztett menyasszonyok, valamint beleszagoltunk a középkori városok fullasztóan bűzös levegőjébe.
Norvégiától az Eufráteszig, Kijevtől Angliáig
Harald Hardrada, azaz III. Harald norvég király életét az állandó háborúskodás szegélyezte. Már 15 évesen harcolt a norvég koronáért, később pedig a kijevi Rusz fejedelme oldalán küzdött a lengyelek, a besenyők, valamint a bizánciak ellen. Néhány év elteltével már Konstantinápolyban találjuk, ahol az arab kalózok ellen vette fel a kesztyűt, majd eljutott egészen az Eufráteszig. Még mindig csak 23 éves volt, amikor a császár szolgálatában Szicíliáért küzdött, később a birodalmat északról fenyegető bolgárok ellen rántott kardot. Egy bizánci börtön, majd egy kijevi kerülő után a svéd király szövetségében már a dán partokat fosztogatta. Csupán 32 éves volt, amikor norvég királyként a dán trónért hadakozott. De vajon sikerült-e elfoglalnia Angliát?
Évtizedeken át őrizte a Beatles legkényesebb titkait a zenekar hű titkárnője
Egy ártatlan meghívással kezdődött minden. Freda Kellyt 1961-ban egy napon két munkatársa elvitte ebédelni egy olyan helyre, ahol korábban még nem járt: a Cavern Club pincéjébe, amely éppen egy zöldségpiaccal szemben feküdt. Fredát a zárt levegőjű helyiségben terjengő szagok eltántorították volna a helytől, ha a klubban aznap játszó zenekar nem tesz rá mély benyomást. Ekkor látta először játszani a Beatlest. Freda innentől kezdve a Cavern Club törzsvendége, a Beatles koncertjeinek lelkes látogatója lett, és hamarosan a Beatles Fan Club élén találta magát.
A világhírnévtől ekkoriban még távol álló zenekar tagjai a koncertek után rendszeresen leültek beszélgetni a közönséggel. A lány persze mindegyik fiúba beleszeretett, időről időre változott az éppen aktuális preferenciája. Emlékei szerint Paul McCartney volt a legkedvesebb, George Harrisont csendes, elmélkedő embernek ismerte meg, John Lennon pedig igazi hangulatemberként viselkedett. Vajon miként lett a 17 éves lányból a 20. század egyik legismertebb együttesének titkárnője?
Sokszor még a valóban „érintetlen” nőknek sem volt esélyük átmenni a középkori szüzességi teszteken
Számos hiedelmekre épülő módszer létezett a középkorban a szüzesség megállapításával kapcsolatban. A Pszeudo-Albertus Magnus által írt De secretis mulierum szerint, ha egy férfi a hímvesszőjére irányuló fájdalom nélkül be tud hatolni egy nőbe, ez gyakorta jelenti, hogy nem ő volt az első, aki ezt megtette. Ugyancsak ebben a munkában olvashatjuk, hogy ha a feleség vizelete tiszta és világos, olykor pedig fehér és csillogó, akkor a hölgy még szűz. Ha zavaros, az azt jelenti, hogy a szűzhártyából származó vér, valamint a sperma szennyezte be.
Egy 15. századi olasz orvos, Niccolò Falcucci például úgy vélte, egy nő nem szűz abban az esetben, ha azonnal pisilni kezd, amikor egy cserépkályhából füst száll fel. A doktornak nem ez volt egyetlen bizarr megállapítása: azt tartotta ugyanis, hogy egy nő akkor sem ártatlan, ha sóskaégetés közben nem sápad el.
A középkorban a keresztények körében kirívó bűnnek számított, ha egy nő már házasság előtt szexuális kapcsolatot létesített valakivel. De mit lehetett tenni, ha a menyasszony idő előtt elvesztette a szüzességét, azt azonban nem szerette volna, ha ezt férje is megtudja? Miként tudta átverni jövendőbelijét?
A középkori városok legendás bűze
A nagyobb városok a folyók mentén alakultak ki és növekedtek nagyra már a középkorban is, ez azonban nem jelentette azt, hogy az ivóvizet is innen vették. London esetében a Temze vize is ihatatlan volt a szennyezés miatt. Az ivóvizet a Great Conduit nevű földalatti csatorna vitte a Tyburntől a városba. A folyóba viszont minden bekerült, amit nem tudtak hová tenni. A temetetlen halottakat csakúgy a folyóba vetették, ahogy a mészárosok és a hentesek munkájának melléktermékeit. A városnak így lényegében a szemetese lett a folyó, a feleslegessé vált hulladék jelentős része a Temzében végezte.
A hulladéklerakó mellett egyéb célokra is használták a folyót. Richard Whittington londoni polgármester építtette a Temze fölé azt a 128 ülőhelyből álló nyilvános vécésort, amelyet Whittington's Longhouse-nak neveztek el a londoniak. 1421-től kezdett el működni, és koedukált volt, a fele a férfiaknak, fele a nőknek lett kijelölve. Az előbb említettek mellett azonban más okai is voltak ugyanakkor, hogy a korszak nagyvárosai bűzbombának számítottak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
