Kegyetlenül bántak rabszolgáikkal a vikingek
2016. január 13. 08:32
Az Európa északi területei mentén „fosztogató”, „vérszomjas” vikingekről negatív kép a legutóbbi évtizedekben jelentősen átalakult. A különböző szakmunkákban és ismeretterjesztő kiadványokban igyekeztek felülvizsgálni a harcosokról hosszú ideig élő sztereotípiákat, és szelídeknek, jóindulatúaknak feltüntetni a vikingeket. A vikingekkel kapcsolatos mainstream narratíva azonban újfent megváltozhat, a tudósok ugyanis a viking társadalom egy korábban alig kutatott szegmensére irányították a figyelmüket.
Nőrabló vikingek
A régészek részben a legújabb kutatásokra, részben régebbi leletek vizsgálatára alapozva egyre világosabb képet alkothatnak arról, hogy milyen szerepe volt a rabszolgaságnak a vikingek életmódjának fenntartásában – olvasható a National Geographic honlapján. Neil Price, a svédországi Uppsalai Egyetem kutatója szerint a vikingek gyakorlatilag egy rabszolgagazdaságot működtettek. „A rabszolgaság az elmúlt harminc évben szinte alig kapott figyelmet, most azonban lehetőségünk van arra, hogy a régészet eszközeivel ezen változtassunk” – tette hozzá Price.
A rabszolgaság intézménye már jóval a vikingek előtt megjelent az észak- és nyugat-európai területeken. A nagy gazdasági egyenlőtlenségekre már az i. sz. 1. századból is vannak bizonyítékaink. Tudjuk ugyanis, hogy míg sokan az állatokkal együtt istállókban éltek, addig mások nagy, fényűző házakban rendezték be otthonaikat. Néhány évszázaddal később pedig a vikingek is feltűntek a színen. A krónikákból tudjuk, hogy az északi harcosok – a skóciai Lindisfarne kolostorának 793-ban történő kifosztásával kezdődő – portyáinak célpontjai az értékes tárgyak mellett emberek voltak.
Az Ulsteri évkönyvekben feljegyezték, hogy a vikingek 821-ben Dublin közelében számos asszonyt „zsákmányoltak”, míg egy évszázaddal később – ezt szintén az évkönyvekből tudjuk – egyetlen támadás során 3000 embert ejtettek foglyul. Ibn Haukál arab földrajztudós 977-es leírása alapján a viking rabszolga-kereskedelem egészen a Földközi-tengerig terjedt, és Egyiptomtól kezdve Spanyolországig az egész régiót érintette. Mások feljegyezték, hogy az Észak-Európából származó rabszolgák Skandináviából Oroszországon át egészen Bizáncig, valamint Bagdadig is eljutottak.
Price joggal feltételezi tehát, hogy a rabszolgák begyűjtése komoly motiváló tényező lehetett a portyák indításakor. Az egyik legfontosabb szempont feltehetően a nőhiány volt. A poligámiában élő vikingek társadalmában ugyanis az alsóbb rétegekbe tartozó férfiaknak nem volt könnyű feleséget találni, így ez a tény is kulcsfontosságú lehetett a viking portyák és felfedezőutak indításakor. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az izlandi nők többségének skót és ír ősei is vannak, ami arra utal, hogy elődeik feltehetően zsákmányként kerültek viking rabságba.
A viking flották idővel kibővültek, és ennek következtében egyre több gyapjúra volt szükség a vitorlák elkészítéséhez. A gyapjú egyre nagyobb mennyiségben történő előállításának kényszere feltehetően egy mezőgazdasági reform motorja lett: egyfajta ültetényes gazdálkodás meghonosításához vezetett, amelyhez feltétlenül szükség volt rabszolgákra. Ennek részletes feltérképezéséhez még további, beható vizsgálatokra lesz szükség, svéd kutatók mindenesetre az 1990-es években egy Sanda nevű lelőhelyen egy hatalmas főépületre bukkantak, amelyet kis házak vettek körül. A régészek úgy vélik, ez egy viking ültetvény lehetett, amelyet rabszolgákkal műveltettek meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
