Kegyetlenül bántak rabszolgáikkal a vikingek
2016. január 13. 08:32
Akik kutyaeledelként is végezhették
William Fitzhugh, a Smithsonian Intézet régésze kifejtette, hogy „a női rabszolgák egyszerre voltak ágyasok, szakácsok és háztartási alkalmazottak." A férfiakat favágáshoz, hajóépítéshez, valamint evezéshez is befogták. Más vizsgálatok arra utalnak, hogy a vikingek rabszolgáit uruk halála után olykor feláldoztak, életük során pedig meglehetősen szegényesen táplálkoztak. Elise Naumann, Oslói Egyetem régészének kutatásai során nemrég kiderült, hogy a számos viking sírban megtalált lefejezett emberi testek maradványai nem hozhatók rokoni kapcsolatba a többi, ott fekvő csontvázzal. A rokoni kötelék hiáya mellett a fizikai bántalmazás egyértelmű jelei is azt valószínűsítik, hogy a rabszolgákat gazdáik halálakor feláldozták. A gyakorlatról a viking mondák mellett arab krónikák is beszámoltak.
A csontvizsgálatok kimutatták, hogy a rabszolgák szinte csak halat fogyasztottak, miközben gazdáik rendszeresen ettek különböző hús- és tejtermékeket. A rabszolgákkal szembeni durva bánásmódról pedig számos régészeti és történelmi forrás is tanúskodik. Egy, az Ír-tengernél fekvő Man-szigeten talált, tehetős viking férfi sírja egy fiatal nő maradványait is tartalmazza, akit a feje tetejére mért erőteljes csapással öltek meg, majd a csontjait elhamvasztott állatok maradványaival keverték össze. Az eset nem egyedülálló. A kutatók szerte Észak-Európában több hasonló leletre bukkantak már.
Egy 14. századból származó költemény – amelynek az eredetije feltehetően a viking-kor végén keletkezett – nagyjából jó képet ad arról, hogy mit gondoltak a kivingek a rabszolgáikról, akiknek ilyen neveket adtak: Fattyú, Lusta, Tömzsi, Szarházi vagy Fajankó. Ahmad Ibn Fadlan, egy bagdadi arab jogász és diplomata számos vikinggel találkozott utazásai során. Beszámolója szerint az északi férfiak szexuális tárgyként tekintettek női rabszolgáikra. Ha egy rabszolga meghalt „otthagyták [a halála helyszínén] őket kutya- és madáreledelnek” – tette hozzá a diplomata.
A rabszolgákkal szembeni bánásmóddal kapcsolatos képet is árnyalhatják azonban a legújabb kutatások. Az elmúlt években a kutatók közel 80 olyan viking csontvázat azonosítottak, amelyeknek felső elülső fogain mély bevágások voltak. Sokan úgy gondolják, hogy ezekkel jelezhették, hogy valaki a harcosok rétegéhez tartozik, mivel a csontvázak mindegyike férfi volt. Anna Kjellström, a Stockholmi Egyetem kutatója megjegyezte, hogy két, rabszolgaként eltemetett, Svédország középső részén talált férfi maradványain is felbukkantak a fogakba vájt jelek, ami arra utal, hogy a társadalmi felemelkedés lehetősége a rabszolgák előtt is adott lehetett. Mindazonáltal tény, hogy bármilyen eredményre is jutnak ez ügyben a kutatók, a rabszolgaság kapcsán aligha beszélhetünk kedves, jóravaló vikingekről.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
