Jutalomjátékként élték meg Eisemann Mihály operettjeit a legnagyobb magyar színészek

2019. február 15. 12:34 MTI

A vajdasági Paripáson (ma: Parabuc, Szerbia) született 1898. június 19-én. Apja kántortanító volt, tőle tanult kottát olvasni, hegedülni, majd - mivel ez a hangszer nem tetszett neki - zongorázni. Tizenhét évesen Varga Vilmától, Liszt Ferenc egykori tanítványától vett órákat. Már gimnazistaként próbálkozott zeneszerzéssel, és a moziban gyakran játszott kísérőzenét a némafilmek alá. 1917-től jogot hallgatott a budapesti egyetemen, s párhuzamosan a Zeneakadémia zeneszerzés szakán is tanult, ahol Kodály Zoltán és Weiner Leó is tanította. Végül nem fejezte be tanulmányait, állítólag azért, mert diploma előtt a zeneszerzéstanára azt mondta neki: „Maga nagyon szorgalmas fiatalember, de soha nem lesz zeneszerző.”

Bánatában tisztviselőnek állt, majd 1923-ban apróhirdetés útján bárzongorista lett. A Stefánia úti Admirál bárban zongorázott, ahol gyakran megfordult a szövegíró Harmath Imre is. Egy alkalommal eljátszotta neki egyik saját szerzeményét, Harmathnak nagyon megtetszett a dallam, s ott helyben szöveget írt hozzá. Így született meg a Szeret-e még?, majd ugyanilyen körülmények között a Lesz maga juszt is az enyém című - mindkettő hatalmas sláger lett 1927-ben. Eisemann barátságot kötött Szilágyi László költővel, librettóíróval, közös operettjüket, a Miss Amerikát 1929 januárjában mutatta be a Fővárosi Operettszínház. A látványos revü és a fülbemászó dalok hatalmas sikert arattak, a komponista híre még Amerikába is eljutott. Amikor a tengerentúlról kértek tőle zenei anyagot, a Miss Amerika dalait küldte ki, s nemsokára az ő muzsikájára táncoltak New Yorkban a híres Ziegfeld-lányok.

1931-ben szerezte a második magyar hangos film, a Hyppolit, a lakáj című filmvígjáték betétdalait. A következő évben mutatta be a Magyar Színház Honthy Hannával, Törzs Jenővel, Kabos Gyulával, Gózon Gyulával az Egy csók és más semmit, melynek címadó dala sláger lett. Ekkor már nemcsak magyar, hanem német és francia filmekhez is komponált zenét. Nagy szenzáció volt 1934-ben A cirkusz csillagai című operettje, amelyet a Vígszínház társulata a ligeti Nagycirkuszban mutatott be. Fokozta az izgalmakat, hogy a műlovarnőt alakító Rökk Marika és a légtornászt játszó Jávor Pál az akrobatikus jelenetekben dublőr nélkül dolgozott, a kísérő zenekart Eisemann dirigálta. Az Én és a kisöcsém 1934 karácsonyán került színre, és rövidesen az egész ország dúdolta: „Én és a kisöcsém fütyülünk a nőkre az idén.”

Eisemann operettjeit jutalomjátékként élte meg Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Bársony Rózsi. A Macskazene, az Angóramacska, a Tokaji aszú, a Fiatalság, bolondság ma már kevésbé ismert, de az utóbbi Jaj, de jó a habos sütemény című örökzöld betétdalát Kiss Manyi előadásában mindenki jól ismeri. A Fekete Péter címadó dala is mind a mai napig népszerű, a szintén ebben a darabban felcsendülő „Holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány”-t az 1943-as bemutatón ismétléskor a közönség együtt énekelte Kelemen Évával.

A második világháború után élete gyökeresen megváltozott. A kommunista kultúrpolitika az operettet a giccsel azonosította, egy-egy kivételes darab felújítását engedélyezték ugyan, de a szerzőkre, s új bemutatókra nem volt szükség. A néhány évvel korábban még ünnepelt szerző csak kávéházakban zongorázhatott, visszavonultan élt. A nyilvánosság csak 1958-ban találkozhatott ismét a nevével, amikor az Operettszínházban Rátonyi Róbert és Zentay Anna főszereplésével bemutatták utolsó, Bástyasétány 77 című operettjét. A fülbemászó dallamok közül A vén budai hársfák békésen suttognak sláger lett, a darab több mint 1500 előadást ért meg. Ezután már több operett kerülhetett színpadra, de korábbi műveit ritkán játszották, legfeljebb dalai csendültek fel összeállításokban, lemezeken.

1965 tavaszán hazalátogatott szülőföldjére, a szabadkai színházban díszelőadást rendeztek tiszteletére. Egy év múlva, 1966. február 15-én Budapesten hunyt el, a sajtóban csak a temetéséről szóló kishír jelent meg. Emléktáblája egykori rózsadombi lakóházán (Bimbó út 3.) található. Eisemann Mihály több mint 20 film és több mint 30 operett zenéjét szerezte, darabjai idehaza és külföldön is sikereket arattak. Dalai ma már önálló életet élnek, a kilencvenes évektől ismét egyre népszerűbbek, modern, dzsesszes változatok is készülnek belőlük. Operettjeit ma is játsszák a fővárosi és a vidéki színházak. A Hyppolitból 1999-ben ismét filmet forgattak, részben az eredeti zenével, a Bástyasétány 77 könyvkiadást is megért, 2013-ban a Híres operettek sorozatban jelent meg CD-melléklettel.