Isaac Newton listát írt a bűneiről

2018. szeptember 20. 09:28 Múlt-kor

Newton kétségkívül brilliáns elme volt, ezenfelül istenfélő is. Azonban hajlamos volt dühkitörésekre, állandó bizonytalansággal küzdött, és a társadalomtól elszigetelve munkálkodott. Régóta izgatta már az alkímia területe, és természetesen ő is kutatta a bölcsek kövének receptjét. A legenda szerint az képes minden fémet arannyá változtatni és végtelen életet biztosítani a birtoklójának. Nem úgy, mint a matematikai és fizikai tevékenységei, az alkímiai kutatásai Newton privát szféráját képezték. Nem a vagyont hajszolta, hanem a természet fölötti uralmat vágyott elérni.

Alig húszéves korában Newton készített a naplójában egy listát a bűneiről, amelynek tételei a lélek elnyomott dühéről árulkodnak. A több, mint 50 tétel közül ezek a legjellemzőbbek:

• “Nyíltan számra vettem Isten nevét
• Ettem egy almát a templomban
• Egérfogót készítettem vasárnap
• Vizet spricceltem vasárnap
• Pitét készítettem vasárnap este
• Prédikációk elhanyagolása
• Elutasítottam anyám parancsát
• Kívánom és remélem egyesek halálát
• Sokakat megütöttem
• Tisztátalanok a gondolataim, szavaim és tetteim
• Cseresznyét loptam Eduard Storertől
• Utána ezt letagadtam
• Dorothy Rose-t gebének neveztem”

A korabeli fiúknál a temperamentumosság és a zsörtölődés talán nem is olyan különös jelenség. A bűnei közt tartotta számon, hogy ingerlékenyen viselkedett az édesanyjával, a húgával, valamint hogy veszekedett a szolgákkal is. Azonban a 13-as pont mellett a “megfenyegettem az apámat és Smith anyát azzal, hogy megégetem őket és rájuk gyújtom a házat” szerepel. Felsorol még további agresszivitásra valló cselekedeteket, mint hogy megpofozta a húgát és tűt rakott valakinek a kalapjába.

Newton nem volt társasági lénynek mondható. Nem voltak barátai, mindössze két emberrel létesített érzelmi kapcsolatot egész életében: az unokahúgával, Catherine Bartonnal, aki a londoni házvezetőnője lett, és egy Fatio de Duillier nevű matematikussal, aki csak 25 éves volt, amikor megismerkedtek. Utóbbihoz intenzív érzelmek fűzték, és mivel egyikük sem házasodott meg soha, Newton életrajzírói elképzelhetőnek tartják, hogy szerelemről volt szó, noha erre nincs bizonyíték.

Ami a szakmai területet illeti, Newton igen érzékeny és bizonytalan volt a munkásságával kapcsolatban. A kritikát rosszul viselte, a dührohamok után még visszavonultabban és bezárkózva folytatta munkáját. Ezek az időszakok hónapokig is tarthattak. A hírnév elől elrejtőzve kérte, hogy névtelenül publikálják az írásait.

Vallásos hite nyílt volt és őszinte, és bár névleg anglikán volt, az erkölcsi és hitéleti nézetei közelebb álltak a puritanizmushoz, ahogy a bűneinek listájából kiderül. Sok tétel arról szól, hogy mivel tartozik Istennek és a bűntudatról, hogy nem mindig a szent normák szerint élt. Rettentően érdekelték a misztikus dolgok, ami határozottan az alkímiai kutatásaival áll összefüggésben. Hitt benne, hogy őt Isten kiválasztotta. Az álnév, amelyet a többi alkimistával való levelezéshez használt, a Jehovah Sanctus Unus, azaz “Egyetlen Szent Isten” volt.

Minden vélt vagy valós bűne ellenére Sir Isaac Newton brilliánsan és termékenyen dolgozott. Az intellektuális kíváncsiságának nem vetett gátat a nehéz személyisége, és a küzdelmein és hangulatingadozásain túllépve addig elképzelhetetlen távlatokat nyitott a tudomány világában.