Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Impresszumforradalom: A legunalmasabb közlemények árulkodó üzenetei 1956-ban

2021. október 25. 07:17 Murányi Gábor

<

„Ahogy lehet – úgy kell”

A 26-i négy röplapról azonban hiányzott az impresszum. A korábban a legprecízebb lap imázsával büszkélkedő újságnál ez egyértelműen a zavarodottságnak volt a jele.

Amikor – három nap kihagyás után – a Magyar Nemzet ismét megjelent, a legszembetűnőbb az volt, hogy visszakerült a cím alá a lap 1944-es betiltása előttről ismert önmeghatározás: „Alapította: Pethő Sándor”. Pethő a háború előtt a polgári, német- és nyilasellenes újságírásnak volt emblematikus alakja.

Az 1938-ban általa útjára indított lap fogalommá lett, s nimbuszából még az 1950-es évekre is jócskán maradt. Nevének fel-, illetve visszavétele iránytűként volt értelmezhető. A „független politikai napilap” impresszuma, névsora pedig szeizmográfként jelezte, hogy az „ahogy lehet – úgy kell” elvét zászlajára tűző újság koalíciós alapon szerveződött újjá a Nagy Imre-kormányzat és a forradalom napjaiban felélesztett kisgazda párt embereivel.

Mára már az is jól ismert, hogy egy háttéralku keretében a lapalapító fia, Pethő Tibor és a kisgazda vezér Pártay Tivadar lényegében napi váltásban szerkesztette az újságot, ebből a birkózásból akkor csak az látszott, hogy az impresszum névsora („Felelős szerkesztő: Losonczy Géza. Főmunkatársak: Nánási László, Novobáczky Sándor, Pártay Tivadar, Pethő Tibor, Vásárhelyi Miklós”) mindössze két napot élt, a belső csatározásokat pedig a jól ismert „Szerkeszti a szerkesztőbizottság” formulával fedték le.

Az impresszummustra keretében a Népszava históriája sem hagyható említés nélkül. „A magyar szakszervezetek központi lapja” először október 25-én változott látványosan: a fejlécéről aznap tűnt el a világ proletárjaira való hivatkozás. A hat nappal későbbi „új” lapgazda – a Magyar Szabad Szakszervezetek – nevét mindössze egy szám őrzi, november 1-jén ugyanis a Szociáldemokrata Párt visszaszerezte „ősi jussát”, s a Népszava új főszerkesztője négy napra az új pártelnök, s egyben az utolsó Nagy Imre-kormány államminisztere, Kéthly Anna lett.

A régi-új lapgazdájuk égisze alatt indítottak a régi tördeléshez és lapszerkezethez hasonlatos napilapot I. évfolyam 1. szám jelzettel. A két lap párhuzamos számait összehasonlítva nagyon úgy tűnik, hogy a Rákóczi úti szerkesztőségi szobákon osztozó munkatársak azért keresztbe is dolgoztak, híreiket is szorgosan cserélgették. (Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Népakarat továbbra is megjelent, 1958 januárjában pedig elveszített nevét, a Népszavát „visszaszerezve” simult bele a kádári sajtóba.)

Nehéz lenne eldönteni, hogy a naivnak bizonyult remény, a rigorózus törvénytisztelet, netán egy csipetnyi irónia (esetleg ezek keveréke) motiválta az 1956-ban újraindított, illetve új lapokat indító egyházakat, amikor november első napjaiban összeállították a minden előírásnak rigorózusan eleget tevő impresszumokat.

Az Új Ember, a Reformáció és az Evangélikus Élet ugyanis páratlan precizitással tüntették fel az akkori jogszabályok által előírt összes adatot, a kiadóhivatal, a szerkesztőség és a nyomda elérhetőségét csakúgy, mint a (magas) példányszámot. A lap közzétette előfizetési tarifáit egy hónapra, negyedévre, fél évre, sőt az egész évre is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Impresszumforradalom: A legunalmasabb közlemények árulkodó üzenetei 1956-ban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra