Így lett a leszbikus francia sportolónőből a „Gestapo hiénája”

2015. november 19. 17:18

Violette Morris sportolóként igazi bajnok volt. Az 1921-es női világjátékokon súlylökésben és diszkoszvetésben is aranyérmet szerzett, emellett két női focicsapatban is játszott, a súlyemelést is kipróbálta, és kötöttfogású birkózóként is ismertté vált. De bokszolóként sem vallott szégyent, olyannyira, hogy gyakran férfiak ellen is kiállt, és előfordult, hogy le is győzte őket. Életét a következő szlogen szerint élte: „Bármire, amire egy férfi képes, Violette is meg tudja csinálni”.

Annak ellenére, hogy ennyi sportágban kipróbálta magát, a kedvenc elfoglaltsága az autóversenyzés volt, abban a korban, amikor a francia nők túlnyomó többsége még vezetni sem tudott. Violette az első világháború alatt – miközben nővérként szolgált – tanult meg vezetni. A különösen véres verduni csata alatt egy mentőautót vezetett, és innentől kezdve a sebesség és a vezetés megszállottja lett. 1927-ben részt vett a Bol D’Or néven ismert 24 órás autóversenyen, amelyet meg is nyert. Annyira beleszeretett az autóversenyzésbe, hogy dupla masztektómiát végeztetett magán, hogy ily módon kényelmesebben tudja vezetni a kisebb és gyorsabb autókat.

A nyíltan leszbikus Violette-et a párizsi elit tagjaként mindennapi életben pedig nem igazán érdekelték a társadalmi szabályok és kötöttségek. Férfiruhákban járt, rövid hajat vágatott magának, nem fogta magát vissza, hogyha káromkodásról volt szó, és erős dohányos volt. Gyakran látogatta az éjszakai bárokat, és fontos politikai és közéleti szereplőket is az ismerősei között tudhatott. Életének ez a szegmense azonban a náci vezetők érdeklődését is felkeltette.

1928-ban – nem sokkal azután, hogy a Bol D’Ort megnyerve francia „nemzeti kinccsé” vált – a francia női atlétikai szövetség eltiltotta az 1928-as amszterdami olimpián való részvételtől. Az indoklás szerint egy erkölcstelen, „biszexuális” életmódot folytató, férfiruhákban járó nő nem képviselheti a francia színeket az ötkarikás játékokon. Bár Violette bíróságra vitte az ügyet, kérelmét elutasították. Violette összeomlott – tudta, atlétakarrierje ezzel véget ért. Nem sokkal ezután nyitott egy autóalkatrészboltot Párizsban, és versenyautókat kezdett gyártani. Emellett, hogy fenntartsa magá autóvezetés- és teniszkleckéket is adott.

Az atlétikai szövetség döntése valahogyan Adolf Hitler fülébe is eljutott, és meglátta a lehetőséget a megszégyenített sportolóban. 1935-ben egykori riválisa, a náci ügynök Gertrude Hannecker megkörnyékezte Morrist, és finoman afelől érdeklődött, hogy hajlandó lenne-e az SS-hez csatlakozni, és honfitársairól a Führernek kémkedni. A bosszúvágytól égő Violette nem utasította vissza a felkérést. Néhány hónappal később már VIP-meghívása volt a berlini olimpiára.

Morris első megbízása német ügynökként az volt, hogy francia katonai tervekről szerezzen információkat. Később a brit hadsereg különleges műveleti hírszerző hivatalával, a többek között a francia ellenállásnak is segédkező Special Operations Executive-ról kellett adatokat szereznie. A Violette által szerzett információk hozzájárultak ahhoz, hogy a németek 1940-ben gyakorlatilag zökkenőmentesen foglalták el Franciaországot. A sikeres megszállás után Morrist tikos ügynökből Gestapo-ügynökké léptették elő. Új feladata a francia ellenállók letartóztatása, és a bebörtönzöttek kihallgatása lett. A már ötvenes éveiben járó, de még mindig remek fizikai állapotban lévő Violette-et brutális vallatási módszerei miatt csak a „Gestapo hiénájaként” emlegették. Morris a francia nép ellensége lett, és várható volt, hogy gyilkos tevékenységét nem folytathatja sokáig. 1944-ben az ellenállás tagjai a kocsijában gyilkolták meg.