Így dolgoztak a brit nők a Nagy Háború idején
2015. május 20. 18:09
Míg a férfiak tömegei a fronton harcoltak, a hölgyek igen nagy számban vették át férjeik, fiaik tennivalóit. A nők addig soha nem látott mértékben álltak munkába: nem csupán az irodákban emelkedett meg az arányuk, a szebbik nem tagjai a gyári és bányai munkákban, a postai csomagküldésben, az egészségügyben, a tűzoltásban, de még a rendvédelemben is részt vettek.
A világégés során a férfiak nagy része a frontra került, így megnövekedett a nők aránya a különböző munkákban - ilyen volt például az oktatás, az orvostudomány, az irodai- (igaz, itt már a századforduló óta megfigyelhető a növekedés) és gyári munka. A hölgyek zömének ekkor lett először fizetett állása. Nagy-Britanniát nézve 1918-ban már ötmillió nő dolgozott, a fizetésük azonban kevesebb volt a férfiakénál, hiába dolgoztak ugyanabban a munkakörben. Azonban azok a hölgyek, akik hadiüzemekben kezdtek el tevékenykedni a háború idején, jóval többet kerestek, mint amikor varrásból, esetleg takarításból tartották fenn magukat, illetve egészítették ki családjuk jövedelmét.
A világégés végeztével a legtöbb nő visszatért eredeti munkájához. A női munka javarészt még sokáig korlátozott volt, ugyanakkor az üzleti életben, a bankokban növekedett a női dolgozók létszáma. Jó néhány ország azonban jócskán lemaradt a többi mögött a nők jogainak bővítése tekintetében: Franciaországban például csupán 1944-ben kapták meg a szavazati jogokat a hölgyek, míg Németországban már 1919-ben, Nagy-Britanniában 1918-tól 30 éves kor felett, 1928-tól pedig - a férfiakhoz hasonlóan - 21 éves kor felett járulhattak a szavazóurnákhoz a szebbik nem tagjai.