"Ha Horthy 1918-ban visszavonul, ma akár szobrai is lehetnének"
2014. október 14. 08:55
"Jó zsidók-rossz zsidók"
Horthynak a zsidósággal kapcsolatos magatartására - ahogy egy tanulmányában írja - a "szelektív antiszemitizmus" jellemző. Személy szerint mennyiben ment volna el a zsidók jogainak korlátozásában?
Hogy meddig, azt nem tudom megmondani. De szögezzük le: a Parlament által megszavazott zsidótörvényeket a kormányzó aláírta, azokat Horthy is elfogadta, azonosult velük, vagy valamilyen más megfontolásból úgy gondolta, hogy alá kell írnia e törvényeket. S nem azért nem vétózott, mert nem volt ilyen joga: abszolút vétójoga valóban nem volt, de az 1937. évi XIX. tc. értelmében kétszer 6 hónapig mérlegelhette, hogy aláír-e egy törvényt. Eközben tarthatott volna egy nyilvános beszédet, interjút adhatott volna, amelyben kifejezi egyet nem értését a zsidóság jogainak korlátozásával, sőt a képviselőház feloszlatásának jogával is rendelkezett.
…de nem tette.
Egyik eszközhöz sem nyúlt. Hozzáteszem, hogy ismereteim szerint nyilvánosan a zsidókérdésről nem beszélt. A második zsidótörvénynél voltak problémái a törvény tartalmával, mert az érintette a "jó" zsidókat. A "jó zsidó-rossz zsidó" közötti megkülönböztetés volt a szelektív antiszemitizmus lényege: a "jó" szerinte hozzájárul az ország felemelkedéséhez, a "rossz" pedig nem. Az is megfigyelhető, hogy Horthy más és más érveket hozott fel attól függően, hogy kivel tárgyalt: az angol és az amerikai követnek a törvény kapcsán „embertelen és kegyetlen” rendelkezésekről beszél, míg a német követnek gazdasági és gyakorlati szempontokat emelt ki. Hitlernek 1943. április 16-án pedig azt mondta: ne oktassa ki őt, mert a numerus clausus miatt Magyarország "az első volt a világon, amely fennhangon hitet tett az antiszemitizmus mellett". Emellett azt is elmondta akkor, hogy „mindent megtett, amit a zsidók ellen tisztességes úton-módon tenni lehetett, de meggyilkolni, vagy más módon elpusztítani aligha lehet őket”, "mégsem ütheti őket agyon". Mivel ezzel a náci vezetőkkel tárgyalva semmiféle elismerést nem tudott kiváltani, Horthy ezért szerintem mindezt csak őszintén mondhatta.
Horthy és Hitler 1943. április 16-án a Salzburg melletti Klessheim-kastélyban
E beszélgetés miatt sem állja meg a helyét az az állítás, hogy Horthy nem tudta, milyen sorsot szánnak a nácik a zsidóknak, ugyanis Hitler és Ribbentrop elég nyíltan beszélt erről a kormányzó jelenlétében. A kiirtásukról Horthy tudott, de a részletekkel minden bizonnyal már nem volt tisztában. Az lehetséges, hogy ezt nem hitte el, vagy nem vette komolyan, de miután a megszállás után csak a zsidóságot érintő döntések esetében volt passzív, ezért szerintem ez azt támasztja alá, hogy komolyan vette a náci vezetők szavait. Sztójay Döme miniszterelnöknek írt leiratában 1944. június elején kijelentette: nem tud felelősséget vállalni a történtekért. Ez a távolmaradás azonban csak akkor működött volna, ha lemond, mert akárhogy próbálta magyarázni magának, a neve joggal köthető mindahhoz, ami 1944-ben történt. Hangsúlyozom, nem akarta kiirtani a zsidókat, erről Hitler előtt is beszélt, számára a jogkorlátozás volt elfogadható, ezt a Teleki Pálnak írt 1940. októberi leveléből is tudjuk.
Horthy 1944. július 6-án tiltotta meg a budapesti zsidóság deportálását. Leállíthatta volna korábban is a transzportokat?
Mindenképpen megpróbálhatta volna, s nyilván akkor más lenne a megítélése. Két oka volt annak, hogy június végén végül így döntött: a június 6-i normandiai partraszállás és a katonai helyzet romlása a keleti fronton, ezek növelték mozgásterét, illetve fontos volt a deportálások elleni nemzetközi tiltakozás is, ami komolyan hatott Horthyra. Alapvetően a megítélésével kapcsolatos mai viták 1944-ről szólnak. Nem tudjuk, hogy mekkora volt Horthy felelőssége az 1941-es kamenyec-podolszkiji tömegmészárláshoz vezető folyamatban, hiszen erre vonatkozóan semmilyen levéltári forrás nem került elő. Horthy utólag tudomást szerzett az ott történtekről, s a feltételezésem szerint ezután azért nem egyezett bele a deportálásokba az 1944-es megszállásig, mert ami 1941 nyarán történt, az számára morális határt jelentett. Már 1942 nyarán-őszén követelték a németek Budapesttől a deportálások megindítását, de a kormányzó és a miniszterelnök sem állt kötélnek. Ezen a megszállás változtatott, mert Horthy akkor úgy gondolta, hogy az adott helyzetben a deportálás elkerülhetetlen, a kisebbik rossz, az ország szuverenitásának visszaszerzése pedig fontosabb. 1944 tavaszán tehát nem úgy cselekedett, mint korábban, 1942-ben, amikor még nem járult hozzá a deportálásokhoz. Horthy álláspontját a megszállás ténye változtatta meg. Ez azt is jelenti, hogyha nem került volna sor az ország megszállására, a kormányzó nem járult volna hozzá a magyar zsidóság deportálásához.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
