Hogyan születtek a Nagy Katalin szexuális étvágyáról terjengő bizarr pletykák?
2018. november 28. 18:43 Múlt-kor
Az utókor még ma is leginkább úgy emlékezik Nagy Katalin orosz cárnőre, mint egy csillapíthatatlan szexuális étvágyú nőszemélyre. Bár kétségtelen, hogy hosszú élete során számos szeretője volt, az alakja köré fonódó legendák többsége nem volt több egyszerű politikai támadásnál.
A történelem egyik legismertebb orosz uralkodója Zsófia néven született 1729-ben egy német hercegi család sarjaként. Az orosz udvarba csak 1744-ben érkezett meg, ahol az új vallással együtt megkapta a Katalin nevet. Feleségül ment a meglehetősen különc, a cárnő – igencsak elfogult – emlékirataiban csak részeges és hisztis alakként jellemzett III. Péter cárhoz, akitől aztán 1762-ben egy palotaforradalom keretében elragadta a trónt.
Nagy Katalin ezután 34 évig tartó regnálása alatt több mint félmillió négyzetkilométerrel növelte birodalma területét és a felvilágosult abszolutizmus képviselőjeként jelentős reformok fűződnek a nevéhez. Nyugati mintára modernizálta az orosz jogrendszert, átalakította az oktatást és bőkezűen támogatta a kultúrát. 1796-os halála idejére Oroszország végleg megszilárdította helyét a nagyhatalmak sorában.
A sikerrel azonban törvényszerűen együtt járt az ellenségek nagy száma is úgy külföldön, mint akár a cári udvaron belül is. A Nagy Katalinról szóló pletykák először a francia forradalom idején röppentek fel. A forradalmi sajtó az ancient regime szimbólumaként mutatta be a cárnőt, és miként korábban Marie Antoinette esetében is, tekintélyét azzal igyekeztek lerombolni, hogy egy végtelen szexuális étvágyú, nimfomániás nőszemélyként mutatták be az akkor egyébként már jócskán a hatvanas éveiben járó uralkodónőt.
Az angol sajtóban ugyancsak gyorsan népszerűvé váltak a Katalint ábrázoló gyúnyrajzok. Eme ábrázolások között tűnt fel először a cárnő személyével kapcsolatos talán leggonoszabb legenda, miszerint halálát az okozta, hogy egy lóval való közösülés közben az állat ráesett és összezúzta őt. A cárnő valójában agyvérzés miatt hunyt el 1796-ban.
Nem Katalin cárnő volt az első sikeres női uralkodó, aki gúnyolódó pletykák céltáblájává vált. Kleopátráról a római történetírók például azt hiresztelték, hogy miként egy prostituált szinte bármilyen férfival hajlandó volt lefeküdni – igaz, a „kuncsaftoknak” az életükkel kellett fizetni az éjszakáért. Boleyn Annáról udvari riválisai azt terjesztették, hogy öt férfival – köztük saját testvérével – is megcsalta VIII. Henriket, amely egyébként alaptalan történetek végül az angol királyné fejét követelték. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy lánya, a későbbi I. Erzsébet mindent megtett azért, hogy maga körül a „Szűz királynő” képét építse fel.
A politikai támadások mögé tekintve azt láthatjuk, hogy Katalin élete során valóban számos férfival folytatott kapcsolatot. Férjét nem számítva, 1752 és 1796 között összesen 12 szeretőjéről tudunk bizonyosan, akik közül a későbbi lengyel király, Poniatowski Szaniszló Ágost, valamint a tehetséges hadvezér és államférfi, Grigorij Patyomkin voltak a legismertebbek. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a cárnő szerelmei sosem „hirtelen fellángolások”, hanem általában legalább két éven keresztül tartó kapcsolatok voltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
