Hogyan élték túl a baptisták a Rákosi- és a Kádár-kort?
2014. november 12. 17:01 Kovács Kamilla
Enyhülő politikai nyomás
Egy résztvevő magnószalagra rögzíti Billy Graham, amerikai baptista egyházi vezető prédikációját a pécsi székesegyház előtti Dóm téren tartott igehirdetésen az evangélista 1985-ös magyarországi látogatásakor
Az 1970-1980-as években már jóval kevesebb konfliktussal és erőszakos zavarkeltéssel kellett a baptista közösségnek megbirkóznia. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a lelkipásztorok és a gyülekezetek „betörtek”: megtanultak alkalmazkodni a fennálló viszonyokhoz. Megszokták, hogy „idegen” lelkipásztorokat csak előzetes hozzájárulás után lehetett meghívni, valamint elfogadták, hogy Tahiban és Balatonföldváron csak tényleges üdültetés folyhat.
A konfliktusok enyhülésében közrejátszott az is, hogy a politikai nyomás lassan, de fokozatosan enyhült. A 70-es évek második felében például már megjelenhettek – természetesen csak turistaként – nyugati missziósok, és ekkor már tömegével osztogatták az illegálisan behozott evangéliumi iratmissziós könyveket is. (Kovács Géza ezzel kapcsolatban megjegyzi: amikor az imaházat építették, külön titkos helyiséget hoztak létre a könyvraktár részére az alagsorban, ahová a törvényellenesnek számító vallási műveket rejthették.) Palotai Sándor 1979-es halála is hozzájárulhatott ehhez a viszonylagos, állandósuló nyugalomhoz - őt az államszocializmus már nem tudta új emberrel pótolni.
Összességében elmondható, hogy a baptista közösség taglétszáma a 40 évig tartó szocializmus ideje alatt igen nagy számban csökkent. Több mint négyezer hívővel lett kevesebb a gyülekezeti tagok száma, és több mint kétszáz baptista istentiszteleti hely került bezárásra. A megmaradt tagok kor szerinti összetétele Kovács Géza szerint ijesztő, mert igen nagy arányú elöregedés volt tapasztalható. Ezek a tények különösen érdekesek annak fényében, hogy a magyarországi szovjet elnyomáshoz hasonló körülmények között élő romániai baptista közösség létszáma gyarapodott ez idő alatt, de a Szovjetunióban is nőtt a baptisták száma 1949 és 1989 között: 1917-ben még csupán nyolcvanezren voltak, a 80-as években azonban már több mint ötszázezerről számolnak be a kimutatások. „Ezekben az országokban az elnyomás és az üldözés – mint az első keresztények idejében is – növekedést eredményezett az evangéliumi közösségek számára” – így Kovács Géza.
Győri Kornél a következőket írja az elmúlt rendszerről: „Bizonyságot teszek arról, hogy sok-sok hittestvérünkkel együtt igenis boldogok voltunk. Nem azért, mert hitünket feladva azonosultunk az intézményesített hitetlenséggel, hanem éppen azért, mert – ha küzdelmek árán is – ragaszkodtunk minden örömünk kiapadhatatlan forrásához, Megváltó Urunkhoz. (…) A politika igyekszik mindenható főszereplőnek feltolni magát, mégsem tud korlátlanul behatolni az életbe.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
