Hét legendás magyar sors Trianon után
2024. június 4. 20:20 Múlt-kor
A trianoni katasztrófa minden magyar számára nagy törést jelentett, azonban különösen igaz volt ez a békediktátumban megállapított határokon túl élő, illetve oda kötődő honfitársaink esetében. Voltak köztük művészek és politikusok, akik befolyásukkal próbáltak alakítani a helyzeten, és voltak köztük olyanok is, akik az igazságtalan béke elszenvedését követően váltak tetteikkel híressé. Az alábbiakban hét híres magyar sorsot mutatunk be. Hogyan élték meg ők a békét, és hogyan alakította az későbbi életüket?
Áprily Lajos (1887–1967)
A későbbi József Attila-díjas költő és műfordító, Jékely Zoltán édesapja Brassóban született, iskoláit Parajdon, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron végezte, majd 1909-től Nagyenyeden tanított.
Tanárként kezdte publikálni verseit is, emiatt vette fel az Áprily álnevet 1918 tavaszán. Költeményeit több erdélyi lap megjelentette, és tagja volt az országos Kisfaludy Társaság mellett az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a marosvásárhelyi székhelyű Kemény Zsigmond Társaságnak is.
Áprily Lajos
A trianoni békét követően is tevékeny szereplője maradt az erdélyi irodalmi életnek, 1923-tól franciát is tanított. 1926-tól Kolozsváron oktatott, ettől az évtől rendezték Marosvécsen az erdélyi magyar írók találkozóit is, amelyek első alkalmain részt is vett.
1929-ben nagy megrendülést váltott ki Budapestre költözése, itt tíz éven át a Baár-Madas Leánynevelő Intézetet igazgatta, azonban több alkalommal is visszalátogatott Erdélybe.
1943-ban a zsidótörvények elleni tiltakozásképpen nyugdíjba vonult, és a Visegrád melletti Szentgyörgypusztán telepedett le.
Hosszú ideig csak fordított, az 1950-es években kezdett el újra verseket kiadni. Három nappal nyolcvanadik születésnapja előtt hunyt el a hárshegyi szanatóriumban.
Költészete mellett kitűnt számos különböző nyelvről (főként német, orosz és román) végzett műfordításaival is, amelyek e műfaj remekei közé tartoznak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
