Az ágyú szája előtt vagy az elefánt talpa alatt – hét kegyetlen kivégzés a múltból
2020. március 31. 10:50 Kulcsár Ádám
Az elefánt talpa alatt
„Ha az idomár úgy kívánja, a hatalmas teremtmény egy szempillantás alatt eltapossa az áldozat fejét vagy mellkasát, ám ha kínzás is szükségeltetik, az állat előbb az elítélt végtagjait zúzza porrá” – mutatta be Robert Kerr skót utazó a XIX. század elején az indiai Goában látottakat.
A gyakran kilenc tonnánál is nehezebb ázsiai elefántok hóhérként való alkalmazása a Földközi-tenger keleti partvidékétől kezdve a mai Iránon és az indiai szubkontinensen át Sziámig bezárólag egész Délnyugat-Ázsiában elterjedt volt a közép- és az újkorban. Az elefánt a királyi hatalom szimbóluma volt, a nyilvános kivégzésre való felhasználása pedig az uralkodók abszolút hatalmát, valamint azon képességét jelképezte, hogy még a vadon élő állatoknak is tudnak parancsolni.
A meglehetősen érzékeny talpú elefántokat lényegesen könnyebb idomítani, mint a lovakat, illetve sokkal engedelmesebbek is. A XVII. századtól kezdve rémült európai utazók beszámolóiból tudunk e kivégzési módszerről, amelyet gyakran több napon át tartó kínzás előzhetett meg.
Bár az élet ezen kíméletlen módon történő elvételét Indiával kapcsoljuk össze, a történelemben először a karthágóiak, a makedónok, majd a bizánciak alkalmazták. Több száz szökevény és hadifogoly lelte halálát az elefántok talpa alatt a Nagy Sándor halálát követő hatalmi harcokban, vagy amikor a római seregek Kr. u. 167-ben Hellászt fosztogatták.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
