Az ágyú szája előtt vagy az elefánt talpa alatt – hét kegyetlen kivégzés a múltból
2020. március 31. 10:50 Kulcsár Ádám
Az ágyú szája előtt
Egy, főként Ázsiában elterjedt kivégzési módot alkalmazva az elítéltet háttal kötözték az ágyú nyílása elé, kezeit pedig a kerék küllőihez rögzítették. Amikor a fegyver elsült, a szemtanúk beszámolói szerint a kivégzett személy feje akár 10 méterre is elrepült, a karok és a lábak pedig oldalirányba távoztak.
A kíméletlen kivégzési módszert a XVI. századtól egészen a XX. századig alkalmazták. Valószínűleg a portugál gyarmatosítók „találták fel”, s először 1509-ben Ceylonon, majd 1656-ban a sziget fővárosa, Colombo ostromakor használták: amikor az éhező lakosok kannibalizmusra adták a fejüket, ezzel a véres módszerrel akarták elrettenteni őket az embertelen szokástól.
Később, a XVI–XVII. század folyamán Mozambikban, Indiában és Brazíliában is elterjesztették a módszert. A következő században leginkább Indiában alkalmazták, ahol a szubkontinensen birodalmat építő mogulok büntették így az elfogott lázadókat. A gyarmatosító britek alkalmazkodtak az ázsiai szokásokhoz, s a brutális eljárást a szipolylázadásban részt vevő indiai katonák kivégzésekor újfent alkalmazták.
A feljegyzések szerint ezt a fajta kivégzési módszert 1857 májusa és szeptembere között legalább negyvennégyszer vetették be. Szemtanúk leírása alapján tudható, hogy egy-egy alkalommal valóságos vérfürdő kerekedett a kivégzésből, amely során még a bámészkodók sem voltak biztonságban. A lövegeket csak ritkán töltötték meg a drága ágyúgolyóval, néha vaktöltényt, gyakran pedig kartácsot használtak – utóbbi számtalanszor megsebesítette a nézőket is, akiknek a végtagjait aztán amputálni kellett. A kivégzések idején dögevő madarak keringtek a levegőben, és bizarr módon elkapták a levegőbe kerülő húscafatokat, máskor pedig kóbor kutyák falatoztak a véres helyszínen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
