Az ágyú szája előtt vagy az elefánt talpa alatt – hét kegyetlen kivégzés a múltból
2020. március 31. 10:50 Kulcsár Ádám
Máglyán elégetés
A máglyahalálnak igen hosszú története van, amely egészen a Kr. e. XVIII. századig nyúlik vissza. Már Hammurapi törvényoszlopán is megjelent: a gyújtogatók kapták büntetésként, és azok, akik vérfertőzést követtek el az anyjukkal. Az ókori Egyiptomban a házasságtörő nők és a szüleiket meggyilkoló gyermekek bűnhődtek a lángok között.
Az ókori Rómában sem volt ismeretlen ez a büntetés, „legnépszerűbb” mégis a középkorban volt. Ez a fajta kivégzési lehetőség még a legkönyörtelenebbeket is gyakran megbotránkoztatta, hiszen az élet kioltásának különösen kegyetlen módja volt. Az elítéltet egy oszlophoz kötözve tűzifahasábokra állították, amelyeket a hóhér meggyújtott.
A hazaárulásért, szexuális deviancia miatt, eretnekségért vagy boszorkányság vádjával elítélt áldozat többféleképpen veszíthette életét. Ha a lángok magasra csaptak, a fogoly halálát az égési sérülések okozták, ám ez ritkábban történt így, a többség valószínűleg füstmérgezés következtében hunyt el.
A leghíresebb máglyán elégetett személyek: a boszorkányság vádjával elítélt Jeanne d’Arc, Husz János és Giordano Bruno. Az újkorban jelentősen csökkent a máglyahalálra ítéltek száma, s az utolsó hivatalos európai égetésre valószínűleg 1835-ben, német területen került sor. Azonban a XX. század sem múlt el máglyahalál nélkül: az 1990-es években Észak-Koreában számos tábornok végezte úgy, mint egykor a boszorkányok.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
