Hasznos társakból isteni szimbólumokká váltak a macskák az ókori Egyiptomban
2021. augusztus 25. 18:04 Múlt-kor
Irigyelt tulajdonságokkal bírtak
Amellett, hogy nagyra értékelték, hogy a kecses négylábúak távol tartják otthonaiktól a rágcsálókat, kígyókat és egyéb kártevőket, az ókori egyiptomiak azt is látták, hogy a macskafélék minden méretben okosak, ügyesek és erősek.
„Szahmet oroszlánfejű istennő volt, aki harcosként és védelmezőként féken tartotta a napisten Ré ellenségeit, illetve a fertőzéseket és betegségeket” – jegyzi meg Troche. „Ebből láthatjuk, hogy az ókori egyiptomiak a macskafélékre védelmezőkként tekintettek, egyúttal tisztelve harciasságukat is.”
Továbbá egy másik fontos tulajdonságot is tulajdonítottak a macskáknak: a termékenységet. „Gyakran ábrázolják őket a nők székei alatt ülve, a nőkkel, vagy talán általánosabb értelemben a termékenységgel való kapcsolatot sugallva” – mondja Troche, hozzátéve, hogy az asszociáció vélhetően abból ered, hogy a macskák rendszerint számos kölyköt ellenek egy alomban.
Macskamúmiák
Az ókori egyiptomiak úgy gondolták, isteneik különféle alakokat ölthetnek, és az évszázadok során egyre elterjedtebbé vált a gondolat, hogy állatok, köztük macskák alakjában is megjelenhetnek.
„Ezek az istenek nem csupán macskafejjel jelenhettek meg, de egy macska testében is” – magyarázza Skidmore. „Ezért mumifikálták a macskákat, és ezért épült ki egy egész iparág a macskák tenyésztésére és mumifikálására az ókori Egyiptomban.” A macskákat megölni szigorúan tilos volt, egyetlen kivétellel: ez volt a mumifikálás.
„A macskákat magukat nem istenekként tisztelték, de olyan hordozótestekként, amelyeket az istenek megszállhattak, és amelyek képét az istenek magukéul választhattak” – mondja az antropológus.
Mivel az élet minden területén jelen voltak, talán szükségszerű is volt az ókori Egyiptom halálközpontú világnézetében, hogy a halálban is ennyire markánsan jelen legyenek a macskák. A tömeges leölésük és mumifikálásuk is azonban – bármennyire értelmetlennek és elhibázottnak látjuk is mai szemmel – végső soron az emberek irántuk érzett tiszteletének jele volt.