Múlt-kor.hu

Gróf létére a kommunista rendszer sem állhatott Széchenyi Zsigmond kalandos vadászatainak útjába

Gróf létére a kommunista rendszer sem állhatott Széchenyi Zsigmond kalandos vadászatainak útjába

2021. február 18. 15:40 Gyorgyevics Tamás

Gyertyacsonk világánál

1935 szilveszterén ismerkedett meg egy angol posztógyáros lányával, Stella Crowtherrel, akit pár hónap múlva feleségül vett. Először is megfelelő lakást kerestek maguknak, mert a Szentkirályi utcai bérelt legénylakás szűknek bizonyult a házaspárnak. Találtak egy kedvükre való villát az Istenhegyi út tetején, amelyet alaposan átépíttettek. Ide került a vadász több mint 1300 darabból álló páratlan trófeagyűjteménye. 1938-ban Indiába már a feleségével együtt utazott. A maharadzsák kézről kézre adták őket, így India több államában is volt alkalma tigrisre vadászni. Nahar című könyvében leírta az ott tapasztaltakat, a legrémisztőbb nyomort és a mérhetetlen gazdagságot, de India végig titok maradt számára. A maharadzsák palotáiból és fényűző vadásztáboraiból – a fejedelmi vendéglátás ellenére – a sportember Széchenyi visszavágyott egyszerű afrikai sátrába.

1939 februárjában, Indiából visszatérve, megszületett egyetlen fiuk, Péter. A háborús készülődés egyre kézzelfoghatóbbá vált, így a Londonban született fiúval édesanyja csak rövid időre maradt az Istenhegyi úti házban. A megromlott házasság, valamint az, hogy Magyarország és Anglia ellenséges országokká váltak, azt eredményezte, hogy a felesége hamarosan végleg visszaköltözött Angliába, a háború után pedig el is váltak. Széchenyi Zsigmond féléves gyermekként látta utoljára a fiát – soha többé nem találkoztak.

Magyarországon a harcok csak 1944-ben kezdődtek, addig úgyszólván változatlan körülmények között folytak a vadászatok. Széchenyi Zsigmond 1944 karácsonyán a család Úri utcai házában volt, ahova szentestére az ekkor már Hűvösvölgyben lakó szülei is fellátogattak. Hazajutni már nem tudtak, mert azokban az órákban kezdődött meg Budapest csaknem két hónapig tartó ostroma. A megpróbáltatásokról Széchenyi Viktornak a pincében, gyertyacsonk világánál vezetett ostromnaplójából ismerjük a részleteket. A harcokat mindhárman túlélték, de apa és fia hamarosan fogságba került. Széchenyi Zsigmond kalandos úton megszökött Kistarcsáról, sőt még apját is sikerült kimenekítenie a fogságból. A meggyötört, legyengült idős ember azonban alig néhány nappal élte túl kiszabadulását.

Stella Crowther Angliába költözése után, de még az ostrom előtt Széchenyi Zsigmond leköltözött szülei Úri utcai házába, ahol önálló lakása volt, az Istenhegyi úti villát pedig kiadta a semleges Spanyolország nagykövetségének, így gondolván biztosítani annak sérthetetlenségét. A háború azonban ezt a házat sem kímélte. Egy gyújtóbomba porig égette az épületet, odaveszett mind az 1300 páratlan értékű trófeája.

Arisztrokata származása is megnehezítette az elkövetkezendő éveit. A koalíciós időkben ugyan még kapott munkát a Magyar Állami Erdőgazdaságoknál (MÁLLERD), és máshol is igénybe vették szakértelmét, de 1951-ben ő sem kerülte el a kitelepítést. Polgár község egyik tanyáján, egy ajtó nélküli tyúkólat jelöltek ki lakhelyéül. Idővel, még mindig kitelepítettként, sikerült áthelyeztetnie magát Balatongyörökre, ahonnan csak nyolc év múlva térhetett vissza Budapestre.

1957-ben – miután Keszthelyen a Helikon Könyvtárban munkát talált – felkereste egy magas rangú pártfunkcionárius, azt tudakolván, lenne-e kedve újra Afrikába utazni. A Nemzeti Múzeum 1956-ban elpusztult Afrika-gyűjteményének pótlására szerveztek állami expedíciót, ehhez kerestek nyelveket beszélő, helyismerettel rendelkező személyt. Ilyen akkoriban csak egy volt az országban: Széchenyi Zsigmond. Az enyhültebb légkörben könyvei is újra megjelenhettek, ráadásul budapesti lakáshoz is segítették. Újra megnősült, a fővárosba már feleségével, Hertelendy Margittal költözött, és 1960-ban négy társával együtt ismét visszatérhetett Afrikába.

Szakértelme és újabb könyvei révén a legmagasabb körök keresték barátságát. Ekkoriban írta a mai napig legsikeresebb két vadászkönyvét Ahogy elkezdődött és Ünnepnapok címmel. Ha nem is olyan mértékben, mint a háború előtt, de ismét vadászhatott, mi több, feleségével kettesben 1964-ben még egy gyűjtőútra is indulhatott szeretett Afrikájába. Erről az utazásáról szintén könyvet írt, a Denaturált Afrika azonban már csak halála után egy évvel, 1968-ban jelent meg.

Kevés embernek sikerült az, ami neki: gróf létére a szocializmust építő Magyarországon mindenféle megalkuvás nélkül, tehetsége és szaktudása révén másodszor is felkapaszkodott – viszonylag magasra – az uborkafájára.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Gróf létére a kommunista rendszer sem állhatott Széchenyi Zsigmond kalandos vadászatainak útjába

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tavasz különszám: 18 festmény, amit imádunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra