Gólem az agyaglény, ami olykor alkotójára támad

2025. február 22. 13:21 Múlt-kor

A gólem legendája több tekintetben hasonlóságot mutat más fiktív, legendás alakokkal, például Frankenstein szörnyével. A gólem történetei – melyekből több is született – gyakran olyan befejezéssel végződnek, amelyben a teremtmény kikerül alkotója irányítása alól. Ezután a teremtő kénytelen elpusztítani saját művét. A mítosz erkölcsi tanulsága, akárcsak Mary W. Shelley regényében, figyelmeztetésként szolgál azokra a szörnyű következményekre, amelyek az emberekre várnak, ha megpróbálják kisajátítani az isteni tulajdonságokat, például az élet teremtésének hatalmát.

A gólem: teremtmény, akit szolgálatra alkottak

A gólem alapvető jellemzője, hogy agyagból készült, hatalmas erejű, de rendkívül korlátozott intelligenciával rendelkező emberi alak. Ennek megfelelően feltétel nélkül engedelmeskedik teremtőjének. Alkotója rendszerint  zsidó tudós, leggyakrabban rabbi, aki ismeri a gólemkészítés titkát, és meghatározott céllal hívja életre – többnyire népe védelmében az elnyomók ellen, legyen szó keresztény üldözőkről vagy akár nácikról.

A „gólem” szó eredetileg nem utal óriási lényre; a héber nyelvben „alaktalan anyagot” jelent. A zsidó hagyomány szerint ezt a kifejezést az emberi lét első pillanataira alkalmazták, amikor a test még nem nyerte el végső formáját. Maga Ádám is gólem állapotban létezett, mielőtt Isten lehelete életet adott neki.

Philip Ball brit kémikus és fizikus Contra natura. On the Idea of Creating Human Beings (2011) című esszéjében az emberiség életteremtési kísérleteiről értekezik. Ebben megemlíti Gershom Scholem (1897–1982) izraeli tudós véleményét, miszerint a gólem-mítosz eredetileg vallási jellegű volt, és csak később alakult át legendává. A történet a francia és német haszid zsidóktól ered, akik az ortodox judaizmus misztikus értelmezését képviselték. Scholem szerint a gólem készítése eredetileg pusztán allegorikus rituálé volt, amely misztikus élményt nyújtott, nem pedig valódi lény létrehozására irányult.

Idővel azonban a legenda felülkerekedett az eredeti vallási jelentésen. Alberto Cousté argentin író Az ördög életrajza (1978) című művében Eleazar ben Júda ben Kalonymus, vagyis Wormsi Eleazár (1176–1238) nevét említi, aki a germán kabbala egyik meghatározó alakja volt, és akinek Tetragrammaton könyve a gólemkészítés egyik legfontosabb értekezése. A legenda szerint a Tetragrammaton, vagyis Isten négybetűs neve tartalmazza az élet alapelvét, amely az egész teremtést fenntartja – semmi sem létezik addig, amíg Isten ki nem mondja azt.

A gólemkészítés folyamata rendkívül bonyolult rituálé volt. Borges becslése szerint a teljes eljárás huszonhárom fóliánsnyi szöveg felolvasását követelte meg, valamint a „221 ajtó ábécéjének” ismeretét, amelyet a gólem minden egyes testrészére rá kellett mondani. Végső lépésként a emet (héberül „igazság”) szót vésték a lény homlokára. Ha el kellett pusztítani, az első betűt törölték, így a szó met („halál”) jelentéssel bírt. A teremtés utolsó mozzanataként a shem hamephorash (Isten rejtett neve) elhangzott az alak fölött, amely ezzel életre keltette a gólemet.

Szerencsétlen kezdet

Az első ismert gólemet állítólag a 16. században Chelmi Illés, lengyel főrabbija alkotta meg. A teremtmény kezdetben csupán egyszerű mozdulatokra volt képes – pislogott, vagy fájdalmasan mosolyt próbált erőltetni arcára. Cousté szerint a szót ismételten ki kellett mondani, hogy a gólem ne váljon teljesen élettelenné.

A történet más változatai szerint a rabbi teremtménye folyamatosan növekedett, míg végül irányíthatatlanná vált. Nem maradt más lehetőség, mint elpusztítani – ám a gólem olyan hatalmas volt, hogy a rabbi nem érte el a homlokát. Végül cselhez folyamodott: megkérte, hogy vegye le a csizmáját, és amikor az letérdelt, kitörölte az emet szó első betűjét. A lény azonnal sárrá változott, és súlyával maga alá temette Illést, aki így életét vesztette.

A gólemek jellemzően némák, és bár nem rendelkeznek intelligenciával, képesek végrehajtani teremtőjük utasításait. Lengyelországban egyes legendák szerint zsinagógákban dolgoztak, ellátták a legnehezebb fizikai munkákat és a házimunkát, de legfőbb szerepük a közösség védelme volt.

A leghíresebb gólem

A legismertebb gólemet Júda Loew ben Bezalel, vagyis Júda León, a 16. századi prágai rabbi teremtette. Szolgaként működött, és a prágai gettó lakóit védelmezte a keresztény támadásoktól. Borges A gólem című versében így ír róla:

„Szomjazva arra, hogy megtudja, mit tud Isten / Júda León elmerült a betűk / permutációiban és bonyolult variációiban / és végül kimondta a Nevet, amely a Kulcs.”

A gólem rendkívül hatékony őrző volt, éjszakánként járta a gettó utcáit, és távol tartotta azokat, akik a zsidók ellen akartak támadni. Egy éjszaka azonban megfékezhetetlenné vált, és a rabbinak több ember segítségét kellett igénybe vennie, hogy elpusztítsa. A történet folytatása forrásonként eltér. Egyesek szerint Júda León még aznap megölte a teremtményt. Ezzel szemben mások úgy vélik, hogy egyszerűen élettelenné tette, és a prágai Nagy Zsinagóga pincéjébe vitette. A legenda szerint a mai napig várja, hogy ha szükség lesz rá, újra életre keltsék.

Philip Ball feljegyez egy második világháborús történetet is, amely szerint 1945-ben, amikor a németek Prágát megszállták, megpróbálták lerombolni az Alneuschult, Európa legrégebbi zsinagógáját. A katonák azonban hirtelen óriási alak lépteit hallották a tetőn, és hatalmas kéz árnyékát látták az ablakból kinyúlni. Pánikba estek, eldobták szerszámaikat, és elmenekültek.

A muyinteresante.com cikke alapján