Múlt-kor.hu

Fűleves és cukrozott föld - a leningrádi ostrom 900 napja

2015. június 19. 08:18

„Visszatértünk az őskorba. Az életünk már csak egyetlen dologról szólt: az élelemért folyó küzdelemről” – írta naplójában a leningrádi blokád napjairól az ostromot túlélő Jelena Szkrjabina. A Wehrmacht alakulatai a finn haderő segítségével 1941. szeptember 8-án zárták körül Oroszország egykori fővárosát, a Leningrádra átkeresztelt Szentpétervárt, ám a német hadvezetés a Néva-parti város bevétele helyett annak kiéheztetése mellett döntött. Leningrád és a szovjet hátország között szinte teljesen megszűnt a kapcsolat. Megkezdődött a modernkori történelem egyik leghosszabb, legtöbb áldozatot követelő ostroma. Megfelelő ellátás hiányában, a rendkívül hideg télben a lakosok korábban elképzelhetetlen módszerekhez folyamodtak a túlélés érdekében, ám ennek ellenére is százezrek estek áldozatul a blokádnak.

Észak elbarikádozott Velencéje

Németország 1941. június 22-én hajnalban támadta meg a Szovjetuniót. A németek a villámháborús siker érdekében három szovjet nagyváros, Leningrád, Moszkva és Sztálingrád elfoglalását tűzték ki célul. Hitler az „Észak Velencéjeként” is ismert Néva-parti város elfoglalásával a Wilhelm von Leeb tábornagy vezette Észak Hadseregcsoportot bízta meg.

A leningrádi hatóságok a németek közeledtével megkezdték a város körül felhúzott védővonal kiépítését. Az erődítményrendszer felhúzását 1941 júniusának végétől több százezer ember végezte közmunkában. Több száz kilométer hosszan húzódó tankcsapdák és szögesdrótakadályok, fából összetákolt barikádok és lövészárkok nehezítették a támadók dolgát. A védők körbeaknázták a várost.

Az Észak Hadseregcsoport alakulatai augusztusra megközelítették Leningrád külső védelmi vonalait, miközben a finn hadsereg északról nyomult előre. A város körül szeptember 8-án bezárult az ostromgyűrű. Hitler hamarosan egyértelművé tette a szándékait Leningrádot illetően. Mivel nyilvánvaló volt, hogy a város bevételéhez hosszú hónapokra lenne szükség, ami több tízezer német emberéletet követelne, a Führer a lakosság kiéheztetése mellett döntött. Kijelentette: „Szentpétervárt el kell törölni a Föld színéről.”

Egy német katona Lenin szobrát használja útjelzőtáblának

Egy német katona Lenin szobrát használja útjelzőtáblának

A város körülzárását nem mindenki várta meg. Leningrád 2,5 millió lakosa közül 400 ezret már a blokád előtt evakuáltak, az ostrom alatt pedig további 1 milliót. A németek szeptemberben megkezdték a város bombázását. A lakosság megfélemlítése érdekében többek között iskolákat, kórházakat, lakónegyedeket is tűz alá vettek. A bombázások következtében kigyulladtak az ellátás szempontjából nélkülözhetetlen Badajev-raktárak. A raktárakban felhalmozott hatalmas élelmiszerkészlet a tűz martalékává vált, a mintegy 2500 tonnát kitevő cukrot kivéve, amely elolvadt és lefolyt a pincékbe.

Nyár folyamán a leningrádi gyárak dolgozói még naponta 800 gramm kenyeret és havi 2200 gramm húst kaptak fejenként. A gabonatermékek, a cukor és a zsír vásárlását nem korlátozták. Szeptember 12-én azonban a hatóságok számításai szerint a városban már csak 35 napi liszt-, 30 napi gabona-, 33 napi hús-, 45 napi zsír-, és 60 napra elegendő cukortartalék állt rendelkezésre.

A fejadagokat folyamatosan csökkentették. Szeptember 2-án a munkások napi kenyéradagja 600 grammra, szeptember 12-én fél kilóra, október 1-jétől 400 grammra csökkent, végül pedig már 250 grammal is be kellett érniük. A többi lakos kenyérfejadagja csak napi 125 grammot tett ki. A kenyér ráadásul szinte teljesen ehetetlen volt, mivel különböző pótanyagokat – malátát, zabot, szóját és cellulózt, sőt, egyes visszaemlékezések szerint fűrészport is – kevertek bele.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Fűleves és cukrozott föld - a leningrádi ostrom 900 napja

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. nyár: Mesebeli menyegzők

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra