Vörösmarty Mihály a reformkori elbeszélő költészet kiemelkedő és ünnepelt alakja. Az önkényuralom éveiben vidékre költözött. A nemzeti katasztrófa, valamint kislánya halála miatt melankóliában szenvedő költő, családja tanácsára 1855-ben visszatért a fővárosba. Agyszélhűdés érte, néhány nap alatt meghalt. Temetése a nemzeti gyász megnyilatkozása, az önkényuralommal szembeni ellenállás jelképe lett. Azelőtt soha nem látott sokaság vett rajta részt. Vagyon nélküli özvegye és három gyermeke számára Deák Ferenc adakozásra szólította fel az országot, s néhány hónap alatt 103 ezer forint gyűlt össze. 1866-ban Székesfehérvárott szobrot állítanak az emlékére.