Elfeledett nők pótolhatatlan hatása a zenetörténetre

2025. március 1. 09:21 Múlt-kor

A zene az emberi kultúra egyik legősibb és legfontosabb kifejezőeszköze. Az évszázadok során azonban azoknak a nőknek, akik ennek a művészetnek szentelték életüket, számos akadállyal kellett szembenézniük. A társadalmi előítéletek és korlátozások gyakran háttérbe szorították őket, másodlagos szerepbe kényszerítve őket a zenei világban. Az ókori Görögországtól kezdve a középkorig a nők lehetőségeit a nemi normák szabták meg, akadályozva őket a zenei képzéshez, előadóművészethez és különösen a zeneszerzéshez való hozzáférésben.

Nők az első sorban: Stratégia és küzdelem

Az első ismert női zeneszerzők nemcsak tehetségüket, hanem leleményességüket is bizonyítani kényszerültek annak érdekében, hogy zenéjüket hallhatóvá tegyék. Sokan a vallási szférában találtak menedéket: apácaként vagy papnőként liturgikus zenét komponáltak. Mások mecénások támogatását élvezték, akik felismerték zsenialitásukat. Még így is gyakran előfordult, hogy munkásságuk háttérbe szorult, férfi kortársaik művei mellett alig kaptak elismerést.

Az első női zeneszerzők nyomában

A történelemben az első név szerint ismert női zeneszerző Enheduanna volt, aki Kr. e. 2200 körül élt Mezopotámiában. Nevét és pozícióját is őrzi a történelem: „főpapnő, az ég dísze.” Ur városában egyesítette az árkádiai és sumér hagyományokat, és számos himnuszt írt Nanna holdisten és Ianna, más néven Isztár vagy Astarte tiszteletére. Munkái rímelt versek, zenei hangsúlyokkal, és ékírásos agyagtáblákon maradtak fenn. Bár zenéjét nem sikerült megfejteni, szövegei ma is tanúsítják művészetét.

A bizánci zenetörténelem egyik legjelentősebb női alakja Kassia (810–867), akit „a bizánci Szapphóként” is emlegetnek. Ő volt az első női zeneszerző, akinek műve hivatalosan bekerült a bizánci egyházi liturgiába. Himnuszai máig élő részét képezik az ortodox egyházi énekeknek. Nemcsak tehetséges zeneszerző, hanem bátor, intelligens nő is volt, aki kiállt gondolatai mellett.

Kassia fenmaradt zenéi

Kassia életének egyik legismertebb epizódja találkozása Theophilosz császárral. A császár az arisztokrata lányok közül kívánt menyasszonyt választani, és megjegyezte Kassiának: „A nőkön keresztül folyik a gonosz.” A fiatal nő erre visszavágott: „De a nőn keresztül árad a legjobb.” Theophilosz, dühében, inkább másik nőt választott feleségül. Kassia később kolostort alapított, ahol folytatta zenei és filozófiai munkásságát.

Zeneszerzői hagyatéka 49 liturgikus himnuszból áll, amelyeket kórus vagy szólista énekelt a cappella. Ezek közül 23 fennmaradt eredeti formájában, míg a többit az évszázadok során más szerzők részben módosították. Legismertebb műve a „Bűnbánati himnusz” vagy „Mária Magdolna himnusza”, amelyet máig énekelnek nagyszerdán.

A női zeneszerzők elismerése és hatása

A női szerzők műveit sokáig férfiaknak tulajdonították, szerzőiket háttérbe szorították, de az idő igazolta tehetségüket. Kassia esetében például a 14. században Bizáncban katalogizálták himnuszait, és az 1601-es velencei Triodionban is szerepeltek. Enheduanna és Kassia példája mutatja, hogy a nők a történelem során a társadalmi akadályok ellenére is maradandó zenei örökséget hagytak maguk után.

A muyinteresante.com cikke alapján.