Egy rendszer a ravatalon – így temettük Kádár Jánost
2016. július 14. 12:17 Csernus Szilveszter
Egy rendszer a ravatalon – az MSZMP a temetésen
A következő egy hét a Kádár-temetés előkészületeivel telt. A Varsói Szerződés bukaresti ülésszakán a Kádár-megemlékezést összekapcsolták Andrej Gromikóéval, aki Gorbacsov előtt közel három évtizeden át volt a szovjet külpolitika első számú embere és négy nappal Kádár előtt hunyt el.
A Népszabadság naponta közölte a 14-re kitűzött temetés koreográfiáját, tájékoztatta az olvasókat, hogy szervezetten menjen végbe a temetés, ám egy hasonló jelentőségű hír fémjelezte párhuzamosan a lapokat: 1989 július 12-13-án tervezett hazánkba látogatni George H. W. Bush. Ő volt az első amerikai elnök aki hivatali ideje alatt Magyarországra látogatott (a második – és napjainkig az utolsó a nevezett fia, George W. Bush volt). Mire a ravatal megnyílt a közönség előtt, Nyers Rezső és Straub F. Brúnó (az Elnöki Tanács elnöke) éppen elbúcsúztatták Bush elnököt Ferihegyen. Az USA vezetője európai körútjának következő állomására, Párizsba távozott, hogy a G7 csúcsértekezletén részt vegyen, amit a Bastille ostromának 200. évfordulójához időzítettek a szervezők.
Kádár János ravatalát az MSZMP KB székházának aulájában helyezték el, ahova július 13-án 15:00-tól járulhattak a megemlékezni vágyók – addigra a Budapesti Pártbizottság már „megkezdte” a hivatalos kegyeletadás sorát. A volt pártfőtitkár koporsóját ezüstszállal díszített fekete bársony borította, körülötte a Magyar Néphadsereg katonái és a Munkásőrség tagjai állottak díszőrséget. A koporsót Kádár János három legkedvesebbnek tartott kitüntetése, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Szocialista Munka Hőse és a Nemzetközi Lenin Békedíj díszítette, az özvegyi koszorúval ékesítve „El nem múló szeretettel – Mária” felirattal.
A csütörtöki délutánon tízezrek álltak sorba a környező utcákban, hogy elhelyezhessék koszorújukat, virágjukat a koporsónál. Az emberáradat még éjfél után is tartott, majd bezárták az aulát. Jelzésértéket tulajdoníthatunk a Népszabadság által a tömegből kiválasztott interjúalanyok mondandóinak, akik Kádár felelősségét tagadták a válság kibontakozásáért, amelyet – mint mondták – nem szabad „az öreg nyakába varrni”.
Július 14-én reggel 7 órától ismét meg lehetett közelíteni a ravatalt. A koporsót özvegy Kádár Jánosné és az állami vezetők állták körül, közülük ketten, Nyers Rezső és Grósz Károly az épület üléstermében fogadta az európai delegációkat. A Varsói Szerződés tagállamainak pártküldöttei mellett az osztrák, dán, olasz, finn és nyugatnémet munkáspárt képviselői vettek részt. Moszkva Jegor Ligacsov KB- és Anatolij Dobrinyin PB-tagot küldte akik, a gyászülés alkalmával is főszerepet kaptak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
