Egy megátalkodott bűnöző hozta létre a világ első igazi nyomozóhatóságát
2021. június 10. 13:05 Múlt-kor
Letartóztatások és szökések
A fővárosban rövid úton elverte vagyonát nőkre, és ismét visszatért északra, ahol először egy cigánykaravánhoz csatlakozott. Egy, a körükben megismert „orvossal” sajátos „vállalkozást” működtetett: enyhe mérgezéseket okoztak különböző haszonállatoknak, amelyeket aztán pénzért meggyógyítottak. Rövidesen továbbállt Lille-be, ahol megismerkedett egy Francine Longuet nevű nővel.
Longuet eleinte hatásosan meggyőzte Vidocqot, hogy viszonyuk kizárólagos, azonban a férfi gyanút fogott, és hamarosan rajtakapta Longuet-t egy katonatiszttel egy szálláson. Miután mindkettőjüket megverte, fenyegetéssel meggyőzte őket arról is, hogy az ezért tett feljelentést vonják vissza. Mindazonáltal Vidocqot ennek ellenére három hónap fogságra ítélték a lille-i Tour Saint-Pierre nevű börtönben.
Vidocq itt tovább rontott sorsán: amellett, hogy Longuet segítségével többször megszökött, lelepleződött, hogy egy César Herbaux nevű rabtársa számára hamis szabadulási papírokat állított elő. A két férfit 1796 decemberében nyolc év kényszermunkára ítélték, és a bretagne-i Brest városába helyezték át, a hírhedt Bagne nevű börtönbe. Itt a rabokat a kikötőben horgonyzó gályákon tartották leláncolva, és a közeli építkezéseken végeztettek velük nehéz fizikai munkát. Miután kiderült szerepe a korábbi szökésekben, Longuet-t is fél év börtönre ítélték, ezután Vidocq vele való kapcsolata megszakadt.
Vidocq a több állomásos áthelyezés közben felvette egy halott rab személyazonosságát, és így egy enyhébben őrzött börtönbe került, ahonnan előbb tengerésznek öltözve szökött meg, majd újbóli letartóztatása után betegséget színlelt, hogy a börtön gyengélkedőjére kerüljön. Itt egy kínálkozó alkalmat megragadva magára öltötte a betegeket ápoló apácák egyikének ruháját, és a kerítésen átugorva újból megszökött.
A börtönben töltött idő során Vidocq nem csupán elsajátította a francia boksz („la savate”) harcművészetét, de kitanulta azt is, hogyan tud a leghatékonyabban a többi rab bizalmába férkőzni. Ez utóbbi képessége nagy mértékben hasznára vált a későbbiekben.
Újra szabad emberként gondosan igyekezett elkerülni a hatóságok figyelmét, egyúttal minél távolabb kerülni Bretagne-tól, ahol keresték. A nyugat-franciaországi Cholet-ban sikerült beállnia marhahajcsárnak, és e munka keretében előbb Párizsig, majd Arras-ig eljutott, ezt követően pedig az ekkor ismét francia kézen lévő Brüsszelbe, majd a határon is túljutva egészen a holland Rotterdamig vitte az útja.
Itt az angol hajókat fosztogató holland privatérok (állami jóváhagyással működő kalózok) kényszersorozásának áldozata lett, és ezt a kötött rendzerű életet sem tűrte hosszú ideig: lázadást szított, és a legénységgel a nyugat-flandriai Ostendébe hajózott, amely ekkor szintén francia kézen volt. Pechjére a kikötői hatóságok felismerték, és újra letartóztatták, és ezúttal a Földközi-tenger partján fekvő Toulon hírhedt Bagne-jába vitték 1799 augusztusában. Egy sikertelen szökési kísérlet után végül 1800 márciusában egy prostituált segítségével innen is meglógott.
Nem lévén hová mennie, Vidocq visszatért szülővárosába, ahol megtudta, hogy apja 1799-ben elhunyt. Anyja azonban bűnöző életmódja ellenére tárt karokkal várta, és egy fél éven keresztül sikeresen bújtatta, mígnem a hatóságok felismerték, és ismét menekülnie kellett. A 19. század első éveiben egy osztrák férfi személyazonosságát vette fel, és viszonyba kezdett egy özvegyasszonnyal, akivel 1802-ben az északnyugati Rouen városába költözött. Itt sem telt sok időbe, míg múltja utolérte, és ismét elfogták: a fővároshoz közeli Louvres börtönébe vitték, ahol megtudta, hogy sorozatos szökései miatt távollétében halálra ítélték, majd visszaszállították Arras-ba.
Egy Ransom nevű helyi hivatalnok segítségével újratárgyalást sikerült kérnie. Amíg erre várt, felkereste őt Louise Chevalier – aki hivatalosan továbbra is a felesége volt –, hogy bejelentse válásukat. Miután látszott, hogy ítéletén az újabb tárgyalás sem fog változtatni, Vidocq ismét megragadott egy kínálkozó alkalmat: amikor egy ablak mellett őrizetlenül hagyták, a Scarpe folyóba vetette magát, és elúszott. A következő négy évet ismét szabadon töltötte, és gondosan kerülte a feltűnést.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
